• копирайтинг
  • копирайтер
  • SEO копирайтинг, сео копирайтинг
  • рерайтинг
  • контент для сайта
  • наполнение сайта
  • написание статей, статьи на заказ
  • рекламная кампания
  • обслуживание сайтов
  • биржа статей
  • пресс-релизы
  • копирайт, копирайтеры
  • Borbás Tóni hazamegy (folytatás)

    |
    Bige Szabolcs Csaba képe

    Leteltek Tóni gyakorló évei, és apja hazahívta.
    - Gyere fiam, vedd át a stafétát! – mondta – Iskolázott vagy, valami gyakorlatod is van, itt majd lesz több. Rövidesen nyugdíjba megyek, és az asztalos részleget te veszed át.
    - Van még addig, apám! – válaszolta.
    - Nem is holnapra gondoltam, hanem ha eljön az ideje.
    Eljött az is. Esztike emléke azonban most is ott sajgott valahol belül. Hallotta, férjhez ment, gyereke is született, Antalnak keresztelték. Úgy látszik, ott messze Máramarosban még gondolnak rá. Tóni keserűen elmosolyodott a gondolatra.
    Ismerkedett, kereste a kalandot, egy másik szerelmet. Az egyelőre nem jött.
    - Nősülj már meg fiam! – biztatta az édesanyja – ne lógj itt a nyakamon - Nem győzök kettő után takarítani.
    - Majd ha megtalálom Esztike mását – válaszolta.
    - Nem vagy te eszednél, ember. Ami elmúlt, az elmúlt. Másikat kell keresned. Kétszer ugyanazt úgy sem találod meg.
    Apja ugyan az évek folyamán megcsendesedett, talán kevesebbet is ivott, de vidámabb nem lett. Anyja sokat zsörtölődött, éppen úgy, mint régebben, Tóni gyermekkorában. Most sem érezte jól magát otthon.
    Visszakerült a faluba barátja, Pici is, aki miután befejezte a pénzügyi tanulmányait, hazajött dolgozni a szövetkezetbe, mint könyvelő előbb, majd hamarosan főkönyvelő. Megnősült, édesanyjától elköltözött, kislánya született, érdeklődési köre mesze került a Tóniétól.
    Másik barátja, Berci valahol a nagyvilágban csavargott. Évek óta nem találkoztak. Haza jöhetett volna pedig, mert az édesapja, a doktor valamilyen csoda folytán lemondott az italról, és nyugodt kiegyensúlyozottsággal vezette praxisát.
    Mesélik, hogy valóban csoda számba ment a doktor életmódjának váratlan és hirtelen változása. Történt, hogy motorkerékpárral vitték beteghez. Az oldalkocsi zötykölődött a hepehupás, kanyargós úton. Egy éles kanyarban, a rossz úton meglazult csavarok engedtek, és az oldalkosár levált. A sebesség és centrifugális erő hatására az elszabadult kocsi - egy keréken - a nyitott templom ajtón át begurult a hívek közé. A pap éppen prédikációja kezdetén volt. Rutinosan folytatta a váratlan helyzet adta lehetőséggel a prédikációját.
    - Váratlan vendégként érkeztél az Istenházába, kedves atyámfia. Szokatlan módját választottad hozzá, de tudjuk az Úr útjai kifürkészhetetlenek, s nem is a mi tisztünk, hogy okát keressük. Jer körünkbe, ülj le közénk, de fejfedődet vedd le, mert magyar református férfiember megtiszteli az Istenházát. Hallgasd alázatos szívvel Istennek igéjét, mert az Úrnak célja van veled!
    Úgy meglepődött Berci édesapja, hogy ellenkezés nélkül sisakját lekapva a fejéről, beült az utolsó padba. Gyerekkora óta nem volt templomban, s most megilletődve hallgatta a rég hallott szavakat, fordulatokat.
    A motorkerékpár tulajdonosa aggódva jött be, de a doktor intett neki, menjen ki. Várjon.
    Miután hazament, elhatározta, ezután minden vasárnap meghallgatja a prédikációt, és nem iszik több alkoholt. Ez utóbbit valóban betartotta, de a templomba járás nem sikerült. Betegei vasárnap is igényelték szolgálatát.
    A gyermekei kirepültek a családi fészekből. Egyik tornatanár lett, a másik a vasúthoz került, a leánya érettségi után férjhez ment egy mérnökhöz, a másik leány orvosit végzett.
    Berci nyugodtan haza jöhetett volna, de valamilyen kalandba keveredett a fővárosban, és érzelmileg annyira elkötelezte magát, hogy nem is gondolt a hazamenetelre.
    Tóninak hiányoztak a barátok, de nem volt mit tenni. Apja keserűsége benne is gyökeret vert. Reggel korán ébredt, erős kávéval ébresztette magát, majd öt, tíz percig tornázott. Így kezdte minden áldott reggel a napot. Reggeli nélkül ment el dolgozni. Majd tíz óra tájban evett egy szalámis zsemlét, és ivott rá még egy jó kávét. Egész nap a munkahelyén lótott-futott, veszekedett a munkásokkal, a beszállítókkal, vitatkozott a megrendelőkkel, a vezetőséggel. Szóval „tette a dolgát”. Délben, a kantinban egy ebéd. Munka után a Fényes. Alkalmi barátok azonnal körül ülték, örvendve az ingyen italnak. Igénytelen beszélgetés, felületes szószaporítás folyt záróráig.
    S ez így ment nap, mint nap. Még vasárnap sem ült otthon. Délelőtt a cukrászdában egy, két rumos fekete, meg egy, két deci konyak. Ebéd után, valamelyik munkatárs, vagy szomszéd boros pincéjét lehetett megtekinteni, s boraikat megdicsérni. Bírálni nem illett.
    Ebbe a magányos legényéletbe robbant be Ági, a kozmetikus lány.
    - Ne hogy azt mondd, tetszik neked ez az élet! – rohanta le az első találkozásukkor.
    - Nem mondom, de ez van. Mint a kolhozban: „ez van, ezt osszuk”.
    - Na, majd én kirágatlak ebből a butaságból!
    Viharos, és hangos szerelem lett belőle, nagy veszekedésekkel tarkítva. Nem is tartott sokáig, de sokáig beszéltek róla a faluban.
    Emléke nem hagyott mély nyomot a lelkében. Könnyen visszatalál előbbi agglegény életéhez.

  • копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные статьи
  • слоган
  • нейминг
  • сео копирайтинг, SEO копирайтинг