• копирайтинг
  • копирайтер
  • SEO копирайтинг, сео копирайтинг
  • рерайтинг
  • контент для сайта
  • наполнение сайта
  • написание статей, статьи на заказ
  • рекламная кампания
  • обслуживание сайтов
  • биржа статей
  • пресс-релизы
  • копирайт, копирайтеры
  • Borbás Tóni (lépcsők, lépcsők)

    |
    Bige Szabolcs Csaba képe

    A nyolcvankilences forradalom után, megindult a segély szállítmányok áradata nyugat felől, segítsenek a csontig leszegényedett ország népének. Az emberek alig éltek egyik napról a másikra, a boltok ásítoztak az ürességtől. A legalapvetőbb élelmiszerek is hiányoztak. Jól jellemezte a helyzetet az a vicc, mely így szól: „Hogy mondják kínaiul a húsboltot? Válasz: kint sincs semmi, bent sincs semmi, csönd csüng, bolt pang. Vagy röviden: nincs csak csont”. Ótelek az ország többi részéhez képes valamelyest jobb helyzet volt. Az emberek a háztájin megtermelték, ami a mindennapokhoz elengedhetetlen, tartottak disznót, majorságot, nyulat, termeltek kukoricát, krumplit, zöldséget. Minden talpalatnyi helyet kihasználtak, nem volt sehol parlagon heverő föld, és ha máshol nem, még a járdaszegélyt díszíteni is valamilyen zöldségfélét ültettek.
    Elsőnek a magyar segélyszervezetek és magán emberek indultak meg. Hamarosan svájci, francia, német, angol segélyt szállító autók sorakoztak a határon. A vámosok engedték, hogy jöjjenek.
    A jótékonykodás hulláma Ótelek határait is elérte.
    Mivel Anna jól beszélt angolul, franciául állandó tagja lett az önkéntes fogadóbizottságnak. Ez azt jelentette, hogy nála kötöttek ki a faluba látogató nyugatiak. Ő pedig magyar vendégszeretettel fogadta őket. Ebédet, vacsorát adott nekik. Az ital sem hiányzott. Különösen a helyben készített kisüstinek volt mindig nagy keletje. A szomszédok, barátok is bejöttek ilyenkor. Volt, aki hozott valamit a vendégeknek, de volt, aki csak az ingyen lakomára jött, és ajándékokban reménykedett.
    - Szegények vagyunk, de jól élünk! – jegyezte meg Anna egy ilyen trakta után.
    A segélyek kiosztása rengeteg vesződséggel járt. Nagyon hálátlan munka: aki kevesellte, amit kapott – saját megítélése szerint - elégedetlenkedett, aki pedig sokat kapott, az még többet akart. Ahogy mondta tréfásan Grósz Peti, az egyik szomszéd:
    - Én azt szeretném, ha egy egész autó rakomány segély állna be az udvarom, s akkor kinéznék a kapun, hogy vajon jön-e még egy.
    Egyik alkalommal még a tiszteletes kalapját, kabátját is elvitték. Azt gondolták, az is a segélyhez tartozik. Alig tudta visszaszerezni.
    Tóni igyekezet távol tartania magát, de annyira elborította a községet a segély-láz, hogy mégis csak részt kellett vennie a vendégek fogadásában, a segélyek átvételében, elosztásában.
    Egy svájci társaságnak, csapatnak annyira tetszett a környék, s az emberek, már akikkel kapcsolatba kerültek, hogy többször is visszatértek, Nem csak segélyt hoztak, hanem munka kapcsolatot is felajánlottak a bútorüzemnek, sőt meghívták annak vezetőjét, Tónit – magukhoz. Részben barátságból, részben majdani üzleti kapcsolatok reményében.
    Két érdekes, tanulságos hónapot töltött meghívójánál Svájcban. Jó nyelvérzékkel rendelkezett, keveset eddig is tudott franciául, és ott kint hamar feltalálta magát. Házigazdájával jó barátság szövődött, túlmenően az üzleti érdekeken. Ennek köszönhetően a fiát is meghívatta, szerezve egy egyéves tanulmányi ösztöndíjat számára.
    Hazatérve több meglepetés is várta. Berci barátja állást kapott a megyei gazdasági-pénzügyi felügyeletnél. Ez egy új állami szerv, melynek szüksége volt megfelelő végzettségű szakemberekre. A másik, hogy az „ideiglenes nemzeti megmentési tanács” mandátuma lejárt, és választásokat írtak ki az új testület és a polgármester részére. A jelöltek között ott találta a saját nevét is.
    - Ezt meg kell ünnepelni! – hívta a barátait a szokásos helyre, a Fényesbe.
    - Ember! Te leszel a polgármester – jelentette ki Pici, aki megtartotta pozícióját és befolyását.
    - Kopogd le a fán! – szólt közbe valaki az asztaltársaságból.
    - Nem vagyok babonás, de igazad van – egyezett bele Tóni –, azért egy üveg konyakot még hozathatok?
    Ment az ünneplés éjfélig.
    - Te, Tóni - dadogta pityókosan a barát, aki a lekopogást ajánlotta, mikor elkezdték az italozást –, é…én se vagyok ba…babonás, de nem sze…szeretem, hogy előre iszunk a medve bőrére.
    - Menj haza! Részeg vagy, és butaságokat beszélsz – torkolták le.
    Végül csak szedelőzködött a társaság. Szokásához híven Tóni is becsörtetett a házba, s ment fel egyenesen a hálószobába, újságolja el Annának a hírt, hogy polgármesternek jelölték.
    Anna nem örült a késő éjszakai bevonulásnak.
    - Felébreszted az egész házat! – szólt rá az emberre.
    - Na, ne morogj! Mindig morogsz, pedig akarok valamit mondani.
    - Előbb húzd le a sáros cipődet! Mindig mondom, hogy ne gyere be sáros cipővel a házba.
    - Hagyd ezt. Jó? Anyámtól eleget hallottam, hogy nem szabad a házba cipővel bemenni.
    - Éjfél után vetődsz haza részegen, felvered a házat, összesározol mindent, és még te állsz az erdő felől?
    - Mondtam, ne csármálj annyit! – kiáltott rá és meglökte.
    Anna elveszítette az egyensúlyát, a papucsa beleakadt a szőnyegbe és legurult a lépcsőn. Tóni bambán bámult utána. Néhány pillanatig bénultan állt, aztán rohant le a lépcsőn. Anna ott feküdt mozdulatlanul.
    - Bocsáss meg, nem akartam! Szólalj meg, szólalj meg!
    De Anna nem szólalt meg. Nem morgolódott a sáros cipő miatt. Nem csármált , nem vitatkozott.
    Tóni évek múlva is azt suttogta elalvás előtt: „Bocsáss meg, nem akartam!”

  • копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные статьи
  • слоган
  • нейминг
  • сео копирайтинг, SEO копирайтинг