Múlásról mesél bennem is december,
fázik kő, fa, rög, benne az ember.
Mondják, idén is jön majd karácsony,
de nehéz hinni, kilátni a rácson,
mi majd és végenincs között feszül.
Most hó esik. Kint, bent egyesül.
Múltról mesél bennem is december,
hallgatja kő, fa, rög, és benne ember.
Ajkamon olvad, szemhéjamra ül:
hó hullik, és rög, fa csendesül.
Leheletemből szülessen meg ember:
léleklilán lángolj fel, december!
Kristály olvad: szememben a múlt.
Nézd: egy pihe hűlt helyedre hullt.
Hallgat kő, fa, rög, s bennem az ember.
Mondd, mit mesélsz majd rólam, december?