Vonattal jöttél Herkules
elhagyva minden álmodat
amit bitumennel véstél
a szélvédőkre kacagva
lopakodsz míg alszom.
Meztelenségem történetét
árnyakkal gyógyítod talán
kabátom alatt markolod a bőrt
ereim felett bukdácsolsz
vadon kéj vonyít és esik az eső.
Buszokon ülök Herkules
ölelésed helyetti TV-k peremén
csak a bőröm tépi a fényt
a város duzzog az ablaktól távol
lopakodom míg alszol.
Dorbézold el minden vágyam
karmolva a húst égetve a csontot
és ha kivégeztél bennem mindent
ami téged vonyít belül a sötétben
csak vágj a falhoz roskadjak sarokba tépni a fényt.
2015. február 21.