ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Egész napos hajókirándulás

Saját fotó

A helyi utazási irodák kedvezményesen ajánlják kirándulásaikat. Ezek között is érdemes jól körülnézni, mert fejenként 5-6 , sőt 10 eurós különbségek vannak a programárak között. Mi egy olyan egész napos hajóutat nézünk ki magunknak, ami körbehajózza az egész szigetet. Mivel nem kérünk étkezést (nem szeretjük a hajón kapott kosztot, mert párszor már megjártuk vele) így fejenként 5-5 eurót sikerül lealkudni az árból. A megbeszélt helyen vár minket a busz, ami elvisz a fővárosba. Társaink főleg szerbek, szlovákok, csehek és görögök.
A Cavo Grosso cég hajója, a Delfini háromfedélzetű. Minden szint megtelik utassal. Állítólag az utolsó percekben dől el, hogy melyik irányba indulunk. Mindez a széljárástól és az aktuális hajóforgalomtól függ.
Mi észak felé hajózunk. Láthatjuk a sziget legszebb strandjait, a barlangoktól csipkézett és meredek sziklás, lélegzetelállító partszakaszokat. A tenger színe állandóan változik, szinte hihetetlen, hogy utunk során a kék minden árnyalatát megcsodálhatjuk. Az egyik öböl például az itt található kátrányról kapta a nevét, de a tenger itt is tiszta, átlátszó, a másik barlang különlegessége, hogy kénes a víz, itt a kövek színe feketére változott a kéntől. Alykesben, a „sóvárosban” már a velencei időkben sólepárlással foglalkoztak. A tenger alja részben homokos, részben kavicsos. Gyönyörű homoknyelvek, öblök, képeslapokon látható szépségek, kék barlangok sorozata bűvöl el minket.
A program érdekes része, hogy behajózunk a Dolphin-barlangba is. Ez nem a Kék-barlangokhoz tartozik, hanem egy másik barlang, de ennek a megközelítéshez is igen ügyes kapitányra van szükség. A Kék- barlangok nagyon kicsikék, csak kis hajók és üvegfenekű csónakok viszik be a látogatókat, a nagy hajók csupán elmennek mellettük. Két alkalommal megállunk fürödni (beugrálós vagy létrán lemászós módon). A melegben igencsak jól esik a tenger hűvössége.

A kirándulás egyik látványossága a Caretta Caretta. A név hallatán valami táncra gondolna az ember, de nem – ezt a szép nevet egy különleges, védett állatfajta, a kalapácsfejű teknős viseli. Ezek a teknősök júniustól augusztusig a Földközi-tenger térségéből egy teknősbéka alakú, pici, lakatlan szigetre jönnek, hogy az anyaállatok az éj leple alatt lerakhassák pingpong nagyságú tojásaikat a parti homokba. Fejenként körülbelül 120 tojást rejtenek el a hátsó lábaikkal ásott 50-100 cm mély gödörbe, majd saját súlyukkal úgy lenyomkodják a homokba, hogy a fészek észrevétlenül belesimul a tájba.A kicsik 55 nap múlva kelnek ki, hogy az első lépések, ügyetlen próbálkozások után együtt induljanak vissza a tenger felé. A 70-180 kilós, húsevő teknősök a sziget szimbólumává váltak, naponta hajók serege indul Caretta Caretta-néző kirándulásra. Nekünk sajnos egyetlen egyet sem sikerül látni belőlük, kivéve az ajándékboltokat, ahol mindenféle anyagból különféle változata kapható.

Szerencse, hogy a másik, csakis hajóval megközelíthető látványosság nem mozog, nem kell szerencsevadászat hozzá. A Navaggio-öböl nem a teknősök költőhelye, de annál inkább költői hely. Ez Zakynthos leggyakrabban fotózott standja. Arról a cigarettát, alkoholt és drogot csempésző hajóról nevezetes, amit 1983-ban vetett partra a háborgó tenger. A hajó roncsai idegenforgalmi érdekességé váltak. Érkezésünkkor is gyerekek sertepertélnek a fedélzetén, árnyékot keresők pihennek körülötte. Az ominózus eset óta Csempész-öbölnek hívják ezt a helyet.
A tenger világoskék színe, a part vakítóan fehér kövei, a függőlegesen meredező sziklák láttán az örökkévalóság jut eszembe.
Alig tudunk feleszmélni ámulatunkból, amikor megszólal a hajókürt, a hajóra szállás jele. A tervek szerint egy órát időztünk volna itt, de a tenger kezd haragossá válni. Gyorsan összeszedünk néhány hófehér követ, fényképeket készítünk, és máris indulunk vissza, hazafelé. Sajnáljuk. Még maradtunk volna, de Poszeidon közbeszólt.

A hajózásnak lassan vége. Közeledünk kiindulópontunk, a főváros felé. Gyönyörű naplementével köszön el tőlünk a Jón-tenger.