Egy kis bolond...
Csak állt magában nem remélte,
Hogy van valahol, s lesz reménye.
Egy lélek sem szólt már feléje,
Vette a lelki koldus botját,
S ment az árnak és süllyedt beléje.
Ott feküdt az örvény ölében,
Dalát egy kőre hagyta régen,
Az visszhangzott erdőn és réten.
Jöttek már érte a koboldok,
Vitték is, mert ő, egy kis bolond volt.
- Pekka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges