ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

... ahogy az olvasó lány fölött állok, gondolatok fogalmazódnak
meg bennem a könyvről, általánosságban. Szellemünk kenyere,
értelmünk tágítója; az olvasás szókincsünk frissen tartója.

Érzem, amint mosoly fut át arcomon, ahogy a félálmomban
párnám alá tuszkolt könyvre gondolok; - aztán morcos leszek
mivel még most is sajnálom az egyik kedvencemet, ami minap
nagylelkűségem áldozata lett (elajándékoztam)
- Záródnak az ajtók!... a Lány fel sem néz (úgy tűnik 'mi'
még maradunk). Ülőhely amott, de én hűséges tipus vagyok
nem tágítok.
... most értem meg, miért néztem el a tanítvány tanári
magyarázatot nélkülöző magatartását - földrajz órán, ki a pad alól
tízórai helyett a kötelező irodalmat falta (persze dolgozott bennem
az egészséges kíváncsiság, és szünetben informálódtam)
Érdekes, - most nem jut eszembe egyetlen reklámozott
slágerkönyv-cím sem; az antikváriumok példányai sem lehetnének
jobb helyen.
- de a félbőr-kötéses sorozatokat, mik évek óta üveges vitrinekben
ácsorognak, bordó mellet- zöld -, végül okker - évente kétszer leporolva,
ahogy a szomszédunkban, 'őket sajnálom'!

Szerencsére itt nem róluk, hanem a Lányról és vaskos
regényéről van szó. Kettejük együtteséről és kényszerű
szakításáról; egymás utáni vágyakozásukról; a pillanatról
amikor a könyvbe a könyvjelző visszakerül; aminek ideje
minden nap eljön... mikor egy műbőrtáska hosszú órákra
fogolyként őrzi is, védi is a 'társat'
- amíg a lányt dolgozni viszi az akarat...

* * *

Ez az adalék , a könyvhöz! - talán, most tanultam meg
a könyvről történő felületes gondolkodás is élményszámba megy.

__________________

2009-11-14