mint mag a föld ölében
árad az élet
erekben a vér
gondolat az agyban
kimondott szóban
minden hiba keselyű
mely egyszer utolér
milyen egyszerű szeretni
s elfordulni hogy megtagadd
azt ami valaha jobbá tett
szegényebbé tenni önmagad
felnőttem
s egy kislány bújócskázik bennem
játszana akkor is ha nem lehet
nem tud félvállról legyinteni
örökifjú szíve egyre öregebb
hisz’ mennyire egyszerű
semmibe tűnni
hófekete lovon átlépni a határt
s mennyire nehéz
nem elfeledni
hogy Isten kínt-keservet
nem büntetésnek
próbának ád