Egyszer-mindig
3.
A Rising Sun-t sem játsszák már a punkok.
Szív sem dobban, ég húrja sem pendül -
Ott járok, hol már csak a csend csendül.
Évek múltak. Alszanak a lángok.
Hol fű se nő, egy rég elhagyott vágány
lép elém: egy hely, hol egyszer ketten
egy éjt beszéltünk át, mit elfeledtem,
hol szívem ült meg rég a semmi ágán.
Menny dörög, az éjben vaku villan
és csipke izzik fel a cserje ágán,
ahogy az álom, sosemvolt, elillan.
Kislányos pír. Tegnap, ma: egyesül.
Hajnal. Itt vártál egyszer-mindig árván.
Az ember néha azzal szembesül
(ha egy-egy éjen, néha meg-megállván,
mi tegnapunk és mánk között feszül,
amíg megtűr még minket föld a hátán
- s e gondolat meglep most és oly
titkos mint griberlid, csend-mosoly -),
hogy szemhunyásig újra lelkesül:
(utcaseprő jön. Mordul: „Pakolj.”)
vártam ma rád, egyszer-mindig árván.
- Kovács-Cohner Róbert alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges