• копирайтинг
  • копирайтер
  • SEO копирайтинг, сео копирайтинг
  • рерайтинг
  • контент для сайта
  • наполнение сайта
  • написание статей, статьи на заказ
  • рекламная кампания
  • обслуживание сайтов
  • биржа статей
  • пресс-релизы
  • копирайт, копирайтеры
  • Erdély

    |
    Kovács-Cohner Róbert képe

    A távolban egy mókus fut át előttem az úton
    itt, a bágyadt lázból lábadozó Farkaslakán.
    Lankadt lankákon döcög a busz az agyagon,
    "Isten hozott" virít a gazda székelykapuján.
    Por és történelem a faragásba vésve hirdeti:
    egyszer mindenki hazatalál.
    Én úton vagyok, és székely vendéglátónk
    talán jövőre barátként visszavár.

    Rózsika néni tehenet fej, és Istenről mesél.
    Testvére karjában kishúgom nagy szemekkel
    hallgatja gyöngyként formált bölcs szavait -
    "Az édesanya a legszebb szó: használd tisztelettel.
    Ha Istenben bízol, meglesz mindened.
    Ugye itt maradsz még nálunk, kicsi Kata?
    Bárki jött, mi megbíztunk benne -
    Mindig nyitva állt portánk kapuja.
    S ha százszor ellöknek is, sosem búsulunk.
    Ha miénk is lenne az egész földgolyó,
    itt maradunk, mert itt születtünk:
    apáinkról mesél minden székely folyó.
    Érezd ezer éves kezeim homlokodon: ha jössz, majd betakar.
    Isten, Édesanya: értsd a magyar beszédet.
    Itt egy csupor tej. Idd ki kis világunk.
    Leányom - rólunk mesél a véred."

    Oly messze vagyok, és mégis: annyira közel.
    Sok száz kilométerre itt dobog, lüktet még, lábam alatt halad
    hazám kitépett, farkasok közé hajított szíve,
    s hazaérve pálinkát iszom sokszázéves cserefák alatt.
    Tamási Áron Ábeleként magamra ismertem a kis szobában:
    Kolozsvár porával hajamban alszom el,
    csak Fifi, a kutya ugat kint magában -
    álmomban Áprily Öröksége ölel.
    Az Olt s a Maros fut versenyt tova,
    s a Fekete tenger partján végre feldereng -
    száműzött apjuk bús alakja int.
    A Nyikó szörnyű titkain a Körös halkan mereng.

    Ha az ár elvonult is, szívig ér a víz:
    míg alszom, Sütő fél szemmel figyel.
    A lócán dajdanoznak majd, míg felkel a nap:
    "A mi napunk és holdunk, távol és közel."
    Tarka tömegben ezeréves nemzedékek
    vonulnak a tikkasztó nap alatt.
    Kolozsváron a magyar lobogók
    még bízó rabokat a hűs felé hajtanak.
    Három mementó ég lángban fényesedve
    Budapesten, a régi szív helyén.
    Rakéta robban - a székely, s magyar himnusz
    hiába-volt halálokról regél.

    Csaba királyfi spirálos lábnyomát
    a verandán mélázva figyelem.
    DNS-ünket rótta fel az égre,
    s azóta is itt van veled, benned, bennem és velem.
    Boksák füstölnek bűnöket az égre,
    s egy kis házban Benedek Elek mesél.
    Erősen fújni kezd, feltámad a szél,
    s a Medve tó vize Smaragdvárosról zenél.
    Mondd, a Hargita szelíd csúcsaira,
    a havasok lélekdallamára, a régi mesékre
    miért mondtunk kevélyen újra nemet?
    Egy csillag lehull, s pántlikákat ír az égre.

    Hitevesztetten sóhajtanak Csíkszeredán
    a bérházak - alattuk szűköl a régi rom.
    A csendes víz színéről kikandikál
    egy elhagyott, néma templomtorony.
    Csíksomlyón a jelenések hegyén
    kezemben érzem a lajtorja kenderét.
    A remete fakoporsóban alszik csendesen,
    s Makovecz oltárát nyaldossa a rét.
    Oly csendesen, hangtalanul szenved
    idegen talpak alatt a házsongárdi föld -
    Dsida sírja sóhajtana Istent a tájra,
    s elcsuklik, mert benőtte a zöld.

    Kettévágva remeg még szív, s a lélek
    a tordai hasadék sziklás tájain.
    Tamási Áron húga szemembe nézve kérdi:
    "Miért hagytatok el, szerelmetes feleim?"
    Talán vége van, ahogy Magyarfenesen
    a szellő egy görnyedt néni hajában matat,
    míg isznak és füveznek ordítva, röhögve
    az árkokból meredő kopjafák alatt.
    De szól még a dal, és zendül még az űr
    a szívekben, és bizakodva néz -
    magyarajkú mesét mond magyar magzatának,
    s még tartja a könyvet, bár oly nehéz.

    Mosolyogva mesél Kovács Lajos, hogy régen
    hogyan faragta a regélő kapukat:
    "A jószándékú előtt mindig nyitva áll" -
    a zár szétverve, s pereg a vakolat.
    De még áll, s az ajtónak támaszkodik
    a kilencven éves, szűkszavú öreg -
    egy papírt hajtogat, s húgom kezébe adja
    az összegyűrődött csillagos eget.
    Lassan távolodik, zöld kalapban, délcegen,
    s még visszaint a porta udvarából.
    Bolyait idézi, ahogy elköszön,
    s alakjába harap a messzi távol.

    A fű hullámain lebeg az este,
    s a csángó felesége mellett alszik el.
    Még fogják egymás kezét, ha el is hagyták
    őket ezerszer, távol és közel.
    A barázdák arcán éjjel életre kelnek,
    s balladát mondanak egy régi világról:
    egy hercegről, egy szívről, egy lélekről,
    s egy keresztre dőlő kopjafáról.
    A fenyvesek susogják Csíksomlyón a búcsút,
    s árnyaikból Koppány s István lábra kel -
    átölelik egymást, ahogy a két vén fa
    egymásnak dőlve végre támaszra lel.

    A sóbánya hallgat, mert nincs mit mondani,
    s a sziklákon fénylik könnyeik nyoma -
    délcegen tűrik, ahogy a néma éjben
    árkokat váj beléjük a hold ostora.
    Legények vetélkednek a kultúrházban,
    s kopogó sarkantyún csillan meg mosolya,
    ahogy táncolnak csizmában, fehér len-ingben,
    hogy kié legyen a legszebb pántlika -
    zene szól, s magyar nóta száll az anyaország felé:
    dalolnak, és borittán nevetnek,
    ölelik egymást, ahogy ölelni vágytak minket,
    s elalszanak majd, hogy mindent elfelednek,
    s másnapra talán a kegyetlen álomból
    végre felébrednek.

    Csend van. A lócán ülök és felettem
    a nap és a hold Csaba útján elnyúlva piheg.
    Egy új holnap csillan meg elhagyott gordon-húron.
    Erősen tűnődöm. Hideg van. Hideg.
    A távolban egy mókus fut át előttem az úton.

    2007

  • копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные статьи
  • слоган
  • нейминг
  • сео копирайтинг, SEO копирайтинг