Pilátus blogjából
Nem a töviskoszorúról,
a lándzsáról,
tenyered–talpad
sebeiről se,
és behorpadt mellkasodról
is minek —
kár arra vesztegetni a szót,
amit vállaltál,
mikor mosdóvízbe mártani
levettem rólad a kezem.
Hanem pléhmeztelenséged
a szúette fán,
málló talapzaton,
már fölemlíteném engedelmeddel,
árokszéli fenség,
vénasszonyok, megesett szűzek,
önmagukban hívő hitehagyottak gyámolítója!
Hervadt virágok lábaidnál,
alamizsnául néhány
füledbe dadogott kérés
és ügyetlen térdhajtás.
Világ koldusa, te!
Lehettél volna uralkodó,
igazi, akit illetlenül
kéréssel tolakodók sose —
de ha már mindenképp
másként akartad:
nincs elég oltár,
nincs elég templom,
és csengettyűs persely
pengő aranyaknak?
Itt kell
szégyent hoznod a fejemre?