Reményemet ki tépte szét?
Kezedbe tettem életem…
Neked kukába hullt szemét,
Nekem “csupán” a végzetem!
Na látod, így, ezért sikolt
Leírva minden, esztelen:
Önérdeked mi birtokolt,
Ha szíved űrje végtelen.
Ki űzte el varázslatunk?
Ma kínba fúl a gondolat.
Mit ér neked jövőnk, utunk?
Ne fojts közönybe sorsokat!