Ez már a tavasz,
bár halkan pilinkél a hó,
délutánra néha kipiroslik a Nap,
és az is egy parányi vigasz,
hogy hajnalban, bágyadt hangon
ébresztőt fújnak már az ablak alatt
a pőre fákon ácsingó madarak,
és a fagyos földben mocorgó
gyökerekben új élet kereng,
boldogan viszik az életírt a kis hajszálerek,
a fű közül néhol kimerednek
a szégyenlős hóvirágfejek,
az erőtlen napmelegben ocsúdik
a remény, hogy az utolsó hópehely,
s a fagy utat enged végre
az újjászületés bimbóinak,
és harsány hangon élni hív megint;
ébredj, világ,
ez már a tavasz!