Fagyról hinti nyűgét
Odakint még jég van,
Idebenn én lakom;
S a nagy hideg mellett
Tűz roppan, s hallgatom.
Erdőt látok, ahol
Lomb közül lép felém:
S talán álmodom én -
Mialatt az ablak
Résein fúj a tél;
Fagyról hinti nyűgét,
De nem nekem beszél.
Eprészleány*, mint ki
Gyönge kezekkel gyűjt,
Hozzám édes tavasz
Álmaimba vegyült.
Réveteg szomjazom,
Míg a tűz szikráit
Nézem a falakon.
Kedves árnyak intik
Felém mély hűsüket,
Mégis a tél dobol,
Vergődik és lüktet.
Kikelet mesél -
Esti illatokról
Fecsegnek orgonák,
Ki tudja mi okból.
Sűrű lombja között,
Téged láttalak ott,
Egy édes álom mit,
Feledni nem tudok.
Egy kis harangvirág,
Mi őszt sosem láthat,
S bennem tavasz feszeng,
Megérintem vállad.
Fülemülét hallom
A felhők lágy ölén,
Erdő könnye csillog,
S halk dalod száll felém.
- Pekka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges