Ma maszkba rejtem arcomat:
Sötétbe űzve zord telünk.
Tavaszra vágyva, álmokat
A Föld remegve súg nekünk.
Szavának árja visz, sodor,
Dalára lépve táncolunk,
Üvegbe hűtve már a bor,
Hevítve egyre mámorunk!
A maszk alatt a vágy remeg,
Sötét szemem tüzes parázs,
S az éj nyomán buján lebeg
Az ősi, szent tavasz-varázs!