ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

ünnepelte tegnap este a Gödör Klub,

mely helynek én is sok köszönettel tartozom, és sajnálhatja Mindenki, aki gyávaságból lomhaságból – vagy bármily egyéb okból – elmaradt.
Mert evilági Csodákról maradt el!
Nem csak arra gondolok – bár hát: persze, hogy arra gondolok -, hogy EGYSZERRE volt EGY SZÍNPADON Másik János, Menyhárt Jenő és Víg Mihály, ami ritka, ünnepi pillanat.
Tudom, tudom: voltak Ők már együtt itt-ott, de mindig zenekarokkal a hátuk mögött.
Tegnap este – és ezt nevezem én Csodának – hárman voltak: három gitár (János olykor tangóharmonikájával), három Vox Humana.
Nem, még nem állok le!
Mert ez a három ember egymás alá zenélt, alázatosan szép értelemben.
Mikor hallható olyasmi, hogy Menyhárt Jenő csodálatos Tudom, hogy tudod című száma  alatt János és Mihály hangszereid hallod? Tudjátok, ugye: abban a számban van az a megbocsájthatatlanul nagyszerű mondat, hogy: „Olyan szörnyen érzem magam. / Olyan szörnyen, szörnyen: jól!”
És azt mikor hallottátok, hogy a Tudja jól a kínai kormányban együtt zenél Másik János, Víg Mihály és Menyhárt Jenő?
De szeretnék sorban haladni, egészen elölről.
Az Est kint, a teraszon indult - mert minden Isteneknek hála, néhány napja Budapestre beszökött a Nyár – a Vörösfenyő zenéjével.
Ha Nagy Balázs Krisztián zenekart alapít, akkor rám bizton lehet számítani közönségként: ott voltam a Műszaki Hiba legendásan jó koncertjein, ott voltam, ha a zenekart 42-nek hívták, ott voltam és vagyok meg leszek még remélem, ha a zenekar Trafik névre hallgat. Mert szeretem, tisztelem Balázs zenéjét, szövegeit, szeretem minden zenekarának tagjait: jók.
A Vörösfenyő tagjai korábban már többféle formációban zenéltek együtt, aztán 2010 nyarán úgy döntöttek, hogy alakítanak egy kávéházi hobbizenekart. Pontosabban Nagy Balázs Krisztián (gitár, ének) és Rontó Lili (szaxofon) kezdett együtt dolgozni, majd az első koncertjük annyira tetszett Szonda Bálintnak (cajon, ütősök), hogy a következőt már trióvá kiegészülve adták.
Tegnap Balázs saját, más zenekarokkal már játszott és egyéb dalai, valamint olyan magyar és külföldi feldolgozások szerepeltek, amelyeket mindnyájan szeretnek, szeretünk. És nem is csalódott senki.
Ezt követően – még mindig a teraszon - Szilvási István – Kovács Anti és Barátaik olyan autentikus és remek cigányzenét játszottak, hogy a mellvéd, tehát maga a tér is megtelt táncolókkal, hallgatókkal. Egészen nagyszerű és remek élmény volt ez is.
Aztán bent a teremben következett a már említett csoda, az a három nagyszerű – és már nem is fiatal – művész.
Köszönjük a tegnap estét Gödör, és kívánunk még sokszor száz hónapot: reméljük, lesz is!