Fogason hagyott kalapom
Szinte mozdulatlanságba
dermedt zegernyés időben,
átbaktatott éjországba
képzeletem az esőben.
Zákányos úton ballagott,
sárbetűk léptei nyomán,
miket egy padmalyra hagyott
fénytelen halmokon, lomhán.
Kusza álomfolt mindenen,
csapzott volt és elcsigázott,
kietlen földön, hirtelen
átkai hullottak rám ott.
Mély emlékeim legbelül
iramlanak át az éjben,
hol egy rossz álmom ég, hevül,
bársonnyal szőtt feslett vétkem.
Nem töröltem el fájdalom
töviseim, ring a múltam,
hangtalan kottájú dalom
töredékén átjutottam,
mint hunyó világba burkolt
zsarátnok árny a falakon,
ott lebegett és fuldokolt
fogason hagyott kalapom.
- Pekka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges