Hajnali mezsgyén
Alvás és ébredés
egymást ölelő pillanata,
amikor a hajnali mezsgyén
rádöbbensz önmagadra.
Álomfoszlányok lebegnek,
titkos karok emelnek föl
a tudattalan mélységekből.
Az élet rád neszel
teljes súlyával.
Füledben az ébredés harangja...
Éberen hatalmadban az értelem,
jelenléted, ha fegyelmezett, s ha akarod,
a szuverenitás magaslesein
fölébe kerülhetsz énednek.
Győztes vagy, csak a végzet
hajol rá reményeidre...
De jaj, ha az álom leterít,
s a képzelet nyitogatja ábrándjaid!
Vak és elveszejtett leszel,
a fájdalom megy ellened.
A jelen irgalmatlan ekevasa
beleszánt a végtelenbe.
Áthalad rajtad a Lét...
Kép: Delacasse Bencze Erzsébet - SZÖVEVÉNY /üvegfestmény (részlet)
- D. Bencze Erzsébet alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges