Távolodsz,
már hiába nyúlok érted,
alig világra jöttél,
magához rántott a végzet.
Gyermek maradtál,
ártatlan, fehér, márvánnyá vált csoda…
Már nem tudom, feladtad-e,
vagy én adtalak oda…?
Mindenem voltál:
jövőm, reményem, büszkeségem,
mint védtelen virág, nőttél belőlem,
de már csak halott emléked kiált:
hát miféle süket világ,
amelyik semmit sem segít,
ha egy kisgyermekért már léte hajnalán
a halál közelít?
Ha van kereszt,
és szenvedés, hát ki engedi,
és miért, hogy e védtelen, apró lény vigye,
ami az ősök eltitkolt szégyene?
Ha van bűnös,
vajon most hol lapít? Ki váltja meg
leplezett, sötét bűneit? Érti, érzi-e
a kifosztott lelkű anyák kínjait?
Távolodsz,
már soha el nem érlek. Hiába könny,
megbocsátás. Elraboltak. Félek.
Múltam lettél. Harangok szólnak érted.
(UNICEF- programok, 2015. "...minden ötödik másodpercben meghal egy kisgyermek a világon..." Harangok szólnak érted - irodalmi pályázat)
http://www.panoramio.com/photo/115683738