A hetedik széken meztelen
Szóval itt van bennem
itt „cipelem” magamban
most is ahogy tél
keríti be fogja szorosan
az őszben pasztell kínokban
remegő hangos várost.
Itt bennem igen a haja illata
a szemében tükröződő
hanyag megállók
napfény az arcán
a cipőjén járdák lehelete
fekete kabátján november pihen.
A bőre selyme ahogy alszik
megérintettem már
meleg mint az erdők párája
titokzatos a teste
akár a szarvasok járta ösvények
az arca szép mint a felelet nélküli csend.
Gyűlölöm az időt nélküle
vakolatra freccsent
alvadt vérként szorítja el a torkom
beteggé és álmatlanná tesz
a folyton késő vekker számlapján
dobhártyát koptató órák kattogása.
Egy moziban a hátulról harmadik
sorban a hetedik széken ül meztelen
A teste félig karcolt márvány
az ágyéka bársonyba rejtett
mellbimbója körül
éber álmok keringenek.
A filmben épp fuldoklom
meztelen valami parttalan tóban
tíz körömmel tépem
a buborékok közé szorult
hörgéssé változott hangokat
a nevét próbálom kiáltani.
Hálás paplanok között alszik Ő
álomszagú lélegzetét figyelem
tenyerem bal combján
hajában szeretkezés
és suttogás visszhangzik
a hátam fáj de meg nem mozdulnék.
2019.11.26
- northman alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges