néha "haza" -látogatóvá vedlek
magyarkodni
magyarkodni már csak "otthon" lehet
s ilyenkor utam a Bémer térre vezet
kedvenc piazzám
slide show-kat járok itt veled
a régi emlékekkel
az átéltekkel
vagy csak a véremmé lettekkel
le a Gireth házzal
hallom
kuplézik még a nyár a kávézók falán
kihűlt csészék a Holnaposok asztalán
és belesek a bokrok alá
itt bujkál valahol Szigligeti cigánya
a vén Zsiga
néma hegedűjén elhalt akkordok
új nóta ez már Dankó Pista
bújj bújj zöldág
mire vagy jó zöld levelecske
titkolni takargatni
ki bízott meg ezzel zöld levelecske
add a kezed anyám
sarki kertvendéglő vagy kocsma
már kitudja
rég lebontva
mint iránytűk álltak számomra azok az asztallábak
hogy apró lépteimmel hazataláljak
réz csappal szörpös hengerek
ott a pulton a fejem fölött
tornyosultak
tán a málna volt mely sétára nógatott
a spriccelt szódavízzel
és egy harmincöt banis pereccel
középen a macskaköves útra bámultak a padok
rajtuk a Schmoll pasztás felirat
a vidám suszterinassal
-tán az korban előttem volt-
de az biztos hogy a padokat én is megmásztam
fekete-fehér lakkcipőmben
öcsém a kocsiban aludt
irigykedve lestem be a nagy ablakán
így séta közben ha a csapszeg kiesett
gurult
gurult a hatalmas kerék
anyám apámat emlegette
nem értettem miért
és öcsi nyöszörgött
én meg a redőnyét feljebb toltam
add a kezed anyám
hogy találhatnék haza ha felszedték a síneket
az öreg kalóz a csuklós ajtók mögött
hiába kéri már a jegyeket
csak az emlékeim csilingelnek
torzul a Bémer tér
add vissza János az euklideszit kérlek
kérlek
ebből a görbe térből
találhassak Haza
2007.12.01.