ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

1.

FÁK

Milyen furcsa fák!
Tagadhatatlanul öngyötrő ívben
hullnak-kavarognak vissza az ágak,
védelmező elvárást rejtve
tökéletes spirálkarjaikba.

Hárítsd el a lombot!
A sebek környéke ép. Sebek környéke nincsen.
Az ép heg öltözik ostyafényű hitbe.
Az ég formáját növik be a hajszálgyökerek
a másik véglet formáját kiírni;
de torzzá tölti semmijét - negatív kép -
hordalékuk űrapálya.

Tökéletes, tökéletes.
A sértettség sárga sebei mint megannyi tengely
forgatnak maguk köré minden láthatárt,
a formák, az egyedüli formák, az erkölcsi törvény egyedüli alanyai
erdők lombtengerének végtelenjében.

- - -

2.

KÖZÉP

Mottó és premissza:

Fent, fent a tömbök. Déli fényben állnak.
Az én szivemben boldogok a tárgyak.

-----------------------------------------

Tedd le középre. Ölig hasít.
Állni, mögött, izzás, földeletlen,
prizmák íjai, közé vetetten,
kötések ínszalagjai sávos árny között,
(oroszlán, angyalszárnytömbökbe öltözött),
kín fölszikrázó mozdulatban,
ahogy múló öröklét, mozdulatlan,
hasadt szoborárok, rögök, rögök,
(mélységek sörénye lobog a Napban, oroszlán),
az éjfélt szabd válladra támaszul,
csorgó ere bár rángva gyúl,
mint tárgyfosztott űrre az indulat,
szíved szomjra vert kábulat,
itatni omló jégfalak
tartássá zúzzák a tártakat,
villámok dühöngő éjjelébe
szétbomló léted az áradat,
harántfókuszált akarat
tárul a tóra, ömlik az égre,
(tárgyak tárgyatlan büszkesége),
tárd égre, mint egy madarat,
öleld meg, mint egy állatot,
az űr ingó karjaiba vedd,
szótlanná fulladt bánatot,
sudaras oroszlán -

- - -

3.

HASONLAT

Mint.
Befelé, a támaszpont felé.
Visszafelé, célba, leszakadt lépcsők ölébe hajtva.
Vonulás, a villámok, akaratok, magamegadások medre,
huzagolt csavarmenetre szegve, rímtelen,
elhagyott beomlás jóltemperált tanúságtétele csak,
névtelen,
premisszák fikarcnyi pontosságú dőlésszögeivel.

Mondd - mondj -
a dalt sújtja az értelem -
az eszköz töri szét, töri fel,
velőbe-robbantás veti át,
hol szállingózik az a
lézengő űr, helytelen, hol?

Markodat kezedben,
befelé hullt, hűlten,
szorongatás, szíjként,
markodat, hátadon,
pergő víz, széttartott
omlást... Ez a rend.

Úgy.
Csak jég.
Maradt még valami gyom.
Jelek, hódítások, szálkák, homok.
Szögletes erődromok élesre fagyva.
Minek hullámzik az a kavargás.
Mész pereg csak szótlan, színtelen.
Lezárt darab csepp; olvad.

- - -

4.

LELETEK

Itt épült egy város. Vagy falu.
Házak mindenesetre.

Azok a hatalmas-hamis maszkok,
ellenállhatatlan, rafinált labirintusok...
Ki vagy te?

A Föld ideje, az ember ideje, pókháló faágak szögletében,
a csodálatos buborékkamra-spirálisok, szűkülők, tágulók,
mezők vonzásának virágai,
nyíló-záruló élőhelyek, kultúrák,
babák földben, földön, vitrinben, boncasztalon,
baltanyél, bankkártya,
porvihar, napszél,
kiválasztó szervrendszere bolygónak, léleknek,
izzadtságcseppek lehelletnyi bioszférája,
kiizzadt, felfújt öntudat, mimikri,
gömbsisakos lovagok haláltmegvetően tökéletes rohama,
lekaszált fű, halottak, csontok, dicsőséges fegyvereink...

A többi már töredék, rekonstruálhatatlan.

- - -

2008. szept. - okt.