Hozd el nekem!
A hűvös esőcseppek illatával,
Melyek lágyan pihennek arcomon,
A földre nyúló szivárvánnyal,
S a vöröslő Nappal a szélfútta alkonyon,
Hozd el hát a tavaszt:
A méhek remegő táncával a fényben,
Ahogy zúgón ölelik a gyümölcsfák virágait,
S az illatos, pajkos széllel a légben,
Mi lágyan kifújja ruhámnak ráncait,
Hozd el a tavaszt:
A fülembe súgott, halk szavak között,
Mik bőrömhöz érnek reszkető puhán,
A szempárban, amely fénybe öltözött
Egy szerelmes csók után…
Hozd el mind,
Mitől az édes láz újra feléled,
Azt, mi felhevíti téltől fázó tagjaim,
Hogy érezzem: szállni tudnék érted,
Keresztül száguldva e új tavasz napjain
Hozd
A Nap lángját karodban,
Az elszökő fényt, s azt is mi marad!
Hozd a perzselő sóhajt a szavakban,
Óh, csak hozd el nekem magad!
- P. S. Marianna alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges