Áttetsző csillagruhában jő a sötét,
Éj-köntösét a Földre rántja az ég,
A Hold halójából simítja vánkosát,
S rejti reggelig égboltunk lángosát.
Álmodom, mit annyiszor már reméltem,
A sok hazug-édes nappali csillogást
Valódi földi boldogságra cseréltem,
Mit eddig eltakart ez a csúf palást.
A kelő nap simít, álmomból ébredek,
Még vitázom, de egy hang belerivall
A vágyak dallamába - téged ölellek
Egyre jobban. Egy reggel szerettem beléd,
S megláttad sorsodat ím e férfival,
Engedj magadhoz és én indulok feléd.