Jókedvünk virága kinő
Oly rég letűnt napokat idéztem,
Sorsomról kis számot vetve -
Kiöntve mindazt, ami volt vétkem,
Még biztatást sem feledve;
Nem tudom, jutottam-e Magának
Vajon újra az eszébe,
Került-e rám sora egy szavának
Legbelül ott a szívébe'
Remélhetem csupán, vagy csak álom?
És majdan eljön az idő
Valaha, hogy a szívébe zárjon,
S jókedvünk virága kinő.
Mily röpke pillanat az életünk,
Hol elbukunk számtalanszor,
Vergilius tudta nem tévedünk;
Mert Omnia Vincit Amor
- Pekka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges