• копирайтинг
  • копирайтер
  • SEO копирайтинг, сео копирайтинг
  • рерайтинг
  • контент для сайта
  • наполнение сайта
  • написание статей, статьи на заказ
  • рекламная кампания
  • обслуживание сайтов
  • биржа статей
  • пресс-релизы
  • копирайт, копирайтеры
  • Június hatodika van

    |
    Kavyamitra Maróti György képe

    (A naptár szebb, képes felét mutatja a
    www.ujkaptar.com oldalon)

    Ezen a napon…

    …1436-ban született Johannes Müller, azaz Regiomontanus, német matematikus, csillagász. Róla azt is illik tudni, hogy 1466-ban Mátyás királyunk meghívására a pozsonyi egyetemen tanított, majd a következő évben Esztergomba költözött, és Vitéz János palotájában egyedülálló csillagvizsgálót rendezett be: dolgozószobája mennyezetére egy konstellációt festett (vagy festetett), amely az ásatások során előkerült. A hivatalos megbízása, azaz asztrológiai táblázatok készítése mellett, trigonometriai függvénytáblázatokat szerkesztett, és itt, Esztergomban fejezte be Tabulae directionum profectionumque in nativitatibus multum utiles (Az irányok és eredetek táblái, melyek a születéseknél nagyon hasznosak) című munkáját, melynek másolatát a királynak ajándékozta. A munka nyomtatásban többször is megjelent. Két évszázadon keresztül, mint kézikönyv forgott az európai asztrológusok körében, mi több, háztáblázatait mai napig használjuk, amikor horoszkópot készítünk. Figyelembe véve, hogy egy kezdetleges távcsövön, papíron, pennán és az agyán kívül semmi technikai eszköz nem állt rendelkezésére, lenyűgöző munkát végzett.

    …1599-ben született Diego de Silva y Velázquez, akinek magasrendű emberábrázolása nagyszabású festői előadással párosul. Képein a színek harmonikus gazdagságban és teltségben jelennek meg a fény és az árnyék játékával fokozva és kiteljesítve. A barokk korszak idején szinte páratlan jelenség egyszerűsége, realizmusa.

    …1606-ban született Pierre Corneille.

    DON RODRIGO
    Legyen vágyad szerint, de arról nem teszek le,
    Hogy kínos éltemet végül is te fejezd be;
    Mert bármit érzek is, tőlem nem várhatod,
    Helyes tettem miatt a gyáva bánatot.
    Apád indulata, lásd, helyrehozhatatlan
    Sértette meg apám, s én szégyenben maradtam.
    Hogy az arculcsapás mily sértés, jól tudod,
    Engem is ért, tehát látván a támadót,
    Apámért, magamért kiálltam bárki ellen,
    S megtenném újra csak, ha meg kellene tennem.
    De ne hidd, hogy apám ellen és ellenem
    Nem küzdött hosszasan bennem a szerelem;
    Itéld meg erejét: ilyen sértés után még
    Latolgattam, vajon, ha bosszut mégse állnék?
    S arra szorítva, hogy tűrjek, vagy ne szeress,
    Gondoltam: tán karom túlságosan heves,
    Vádoltam magamat, hogy vad bennem a lélek,
    És szépséged felé billent volna a mérleg,
    Ha ellenállani nem késztet épp a vágy,
    Mert aki becstelen, nem érdemes reád,
    Mert, bárha már szived szivemmel van betöltve,
    Aki mint hőst szeret, mint gyávát meggyülölne,
    S mert, ha meghallgatom a vágyat, s engedek,
    Lebecsülöm szived s rá méltatlan leszek.
    Most is ezt mondom én; és szívem bármit óhajt,
    Mást egyetlen szavam s végsóhajom se szól majd.
    Megbántottalak, ám más út nem nyilt nekem,
    Hogy rád méltó legyek, s lemossam szégyenem.
    De mert nevem s apám megkapták azt, mi illett,
    Ime, hozzád jövök, vedd el, ami megillet.
    Felajánlom neked, vedd vérem e helyen,
    Azt tettem, ami kell, és most is azt teszem.
    Szemedben, jól tudom, apád halála vádol,
    Nem fosztom meg szived jogos áldozatától:
    Hullt vérének, nosza, áldozd fel azt, aki
    Azzal büszkélkedik, hogy ő ontotta ki.
    XIMÉNA
    Ó, Rodrigo, igaz, ellenfeled vagyok bár,
    Nem rovom fel, hogy a szégyentől megfutottál,
    És bármi módon is törjön ki bánatom,
    Nem vádollak, csupán bús sorsom fájlalom.
    Tudom, a becsület ily súlyos sérelemre,
    A bátor szív hevét keményen követelte:
    Nem tettél mást, csakis kötelességedet,
    Ekként mutatva meg nekem, hogy mit tegyek.
    Kioktat gyászhozó és győzelmes erényed,
    Megbosszulta apád s nevedre újra fényt vet;
    Ugyane gond gyötör engem, s bár fáj nekem,
    Bosszulnom kell apám, és hírem őrzenem.
    De jaj! Szeretlek és szerelmem csupa bánat;
    Ha bármi más veszély ragadja el apámat,
    Megleltem volna én abban, mit léted ad,
    Egyetlen lelhető vígasztalásomat,
    És szűnt volna a kín, érezve elbűvölten,
    Hogy ilyen drága kéz szárítja sűrü könnyem,
    Ámde apám után téged kell vesztenem,
    A becsület szava erőt vesz szívemen,
    S e szörnyü feladat most gyilkoló parancsban,
    Lám, arra kényszerít, hogy romlásod akarjam.
    Mert bármit érzek is, tőlem nem várhatod
    A büntetés fölött habozó bánatot.
    Bármint biztat a vágy, hogy hátráljak előtte;
    Válaszolnia kell erényemnek erődre:
    Méltó lettél reám, megsértve engemet,
    S halálod által én hozzád méltó leszek.
    (Részlet a Cidből)

    …1707-ben az ónodi országgyűlésen lekaszabolták Turóc vármegye követeit, akik egyezkedést ajánlottak a Habsburgokkal. Ekkor hangzott el a nevezetes mondat: „Eb ura fakó! Ferenc császár nem királyunk!”
    Tekintve, hogy a fakó a korabeli magyar nyelvben kutya jelentéssel bírt, a mészárlók nem kevesebbet vetettek Rakovszky Menyhért és Okolicsányi Kristóf alispán szemére, mint hogy kutyáknak kutya a királya! (Eb ura kutya!)

    …1799-ben jeles nap volt a mai. Minden orosz Költők legnagyobbika, Alekszandr Szergejevics Puskin született e napon, lelkemből imádott nagy Költő. Lényegében mindent szeretek, amit Ő papírra vetett: A kaukázusi foglyot, a csodálatos Ruszlán és Ludmilát, a Cigányokat, a Bahcsiszerájit, a Pikk dámát, de bájos meséit szintúgy. Öt-hatéves koromban egyik kedvencem volt a Mese a pópáról meg Baldáról, a szolgájáról című verses meséje, és most már én is mesélem unokáimnak.
    De hát persze, mint oly sok másoknak, nekem is első számú, örök szerelmem a Jevgenyij Anyegin, ez az igazi csoda.
    Miért az Anyegin? Miért ez az egyszerű cselekményű mű? Igen, az Anyegin látszólagos „egyszerűségét”, „érthetőségét” a cselekményre való összpontosítás alapján konstatálják általában. A legvégletesebben talán Andrej Sklovszkij egyszerűsítette le ennek a csodálatos verses regénynek a szüzséjét, mondván, hogy „amikor Tatjána szereti Anyegint, akkor Anyegin őt nem szereti, amikor meg a férfi beleszeret, Tatjána utasítja vissza szerelmét”, ám érthető, hogy a műtörténész épp arra kívánt rámutatni ironikus formában, hogy az Anyegin több, magasabb rendű, többsíkú, mint a cselekmény. A cselekményt és a „kitérőket” egyaránt magába foglaló fabula narratív megfogalmazása egyszerűen egyedülálló a világirodalomban: hát ezért szeretem én annyira az Anyegint. Ezért is. Meg stanzáinak fölülmúlhatatlan szépségéért, könnyedségéért.

    Nem a hideg, kevély világnak,
    Neked szántam regényemet.
    Bár adhatnék a hű barátnak
    Ennél méltóbb hűség-jelet,
    Méltót hozzád, szép, tiszta lélek,
    Te szárnyaló és egyszerű,
    Kiben költői álmok élnek,
    S álmában élet van s derű.
    Vedd elfogult kezedbe, kérlek,
    Pár tarka fejezet csupán,
    Van köztük bús is, van vidám is,
    Van népies és ideális;
    Kissé gyarló gyümölcs talán:
    Sok zsenge s hervadt színü évem,
    Mulatság, ihlet s egy sereg
    Álmatlan éj, borús kedélyem
    S hűvös látás termette meg.
    (Az Anyegin előhangja)

    *** *** ***
    Téli reggel

    Csodás idő: fagy - napsütésben,
    s te szenderegsz még, drága szépem?
    Kelj fel, elmúlt az éjszaka.
    Még álom rezg szemed tavában,
    ébredj észak szép hajnalában,
    s kelj föl, mint Észak csillaga.

    Az este még, tudod, vihar dúlt,
    a szél felhőt kergetve zajdult...
    A hold, a sápadt és sovány,
    sárgán bujkált felhők nyomában...
    Te búsan ültél kis szobádban,
    de mindez elmúlt mára, lám.

    Ma kéklőn domborul a mennybolt,
    a hó leplén nincs csöppnyi szennyfolt,
    szűzen fehérlik rajt a fény;
    csak távol erdők barna fátyla,
    sötétlik a zöld fenyők sudárja,
    s a nap sétál a tó jegén.

    Borostyánszínű fényben fürdő
    szobánkban izzik már a kürtő,
    a kályhatűz vígan recseg,
    be jó is itt a langymelegben!
    De még jobb lesz a friss hidegben
    szánkázni, kedvesem, veled.

    Tüzes csikó röpíti szánunk,
    hajrá, vidáman messze szállunk,
    a tarlót is bejárjuk ott,
    hol nyáron zöldelt, és az erdőt,
    a nemrég lombosan merengőt,
    s minden szívünkhöz nőtt zugot.
    (Lányi Sarolta fordítása)

    …1833-ban elsőként utazott amerikai elnök – Andrew Jackson – vasúton.

    …1875-ben e napon született Thomas Mann. Ő egyike azoknak az íróknak, akinek minden leírt és megjelent sorát olvastam, beleértve levelezését, cikkeit, tanulmányait. Miért? Mert igazi nagy formátumú elme, nagy gondolkodó, és szavakat szépségesen egymáshoz láncolni tudó Író volt.
    Ebben a helyzetben végtelenül nehéz lenne kiválasztani kedvencemet, nehéz ám! Minek adjam az elsőséget?
    A Halál Velencében lenne az? A varázshegy? A Doktor Faustus? A Buddenbrook? Esetleg mégis a Tonio Kröger, ez a remekmű? Vagy jelöljem a Lotte Weimarbant az első helyre?
    Persze, persze: ott van még a József és testvérei, ugye, ki ne hagyjam valahogy!
    Szóval nem tudom, nincs talán első hely nálam. Az első hely maga Thomas Mann.
    Tessék csak megízlelni az alábbi szöveg szépségeit!

    József és testvérei (Jákob történetei)
    Előjáték: pokolraszállás
    Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek?

    Feneketlennek még akkor is és talán éppen akkor, ha kizárólag és egyedül az ember az, akinek múltjáról kérdés és szó esik: ez a rejtélyes lény, aki a magunk természeti-gyönyörűséges és természetfeletti-nyomorúságos létének tartálya, s akinek titka érthető módon minden kérdésünk és szavunk alfája és ómegája, s minden szavunkat hévvel és szorongással és minden kérdésünket izgatott sürgetéssel telíti. Mert éppen ekkor történik az, hogy minél mélyebben fürkészünk, minél messzebbre hatolunk és tapogatózunk a múlt alvilágába, az emberinek, történetének, művelődésének kezdeti alapjai tökéletesen megmérhetetlennek bizonyulnak, s mérőónunk elől, bármily kalandos távolságokba gombolyítjuk alá zsinegét, mindig újra és tovább húzódnak vissza a feneketlenségbe. Találóan mondhatjuk itt, hogy "újra és tovább", mert kutató buzgalmunkkal a kikutathatatlan incselkedő játékot űz: látszatmegállókat és úti célokat kínál, melyek mögött, amint elértük őket, újabb múltszakaszok tárulnak föl, ahogy a partjáró bolygása sem ér soha véget, mert minden egyes megmászott agyagos fövenykulissza mögött új távolságok csábítanak új hegyfokok felé.

    Így vannak feltételes jellegű kezdetek, melyek bizonyos közösség, néptörzs vagy hitcsalád külön hagyományának őskezdetét jelentik gyakorlati-ténybeli értelemben, úgyhogy az emlékezet, ha talán tudja is, hogy a kút mélyének evvel még korántsem ért komolyan fenekére, nemzeti szempontból megnyugodhat, s személyes-történeti megállapodáshoz eljuthat efféle őskezdet révén.

    …1944-ben a szövetségesek e napon hajtották végre a normandiai partraszállási hadműveletet. Ez volt a D-day.

  • копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные статьи
  • слоган
  • нейминг
  • сео копирайтинг, SEO копирайтинг