Kései felismerés
Most érzem csak
megsárgult csont igazát
a szónak, erejét a tettnek,
mi lángra gyújt még.
Hordozom vívódva
magamban ma is
félévszázadot késve
a meg nem értés keserű
látszatát.
Szívbontó
lélektükörré lett
- anyám holt szemében -
a vak világ s ha belenézek,
ő néz vissza rám.
Alámerülök súlytalanul,
ördögűző karja felemel,
kitisztul e végtelen
bűvös szemhatár,
hogy újra vele legyek
s megértsem azt,
amit úgy akart s én nem.
Ahogy örök hívőt
az örök hitetlen.
Ő rég elfelejtette, tudom,
ami volt, mikor élt..
Én meg most értem csak meg,
mi lesz, ha azt a fényt,
ami értem lobogott benne,
mikor indulnom kell hozzá,
magammal viszem.
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges