A Csöbör-öbölbe
vitorlás vetődött,
Gézengúz, a csiga
kalóznak szegődött.
Martalóc kapitány
felvette matróznak,
mostantól kincseket,
s hajókat rabolnak.
Zsebkendőt biggyesztett
Gézengúz fejére,
jókora kötést tett
az egyik szemére.
Kiderült, hogy csupán
ő lesz a személyzet,
a többi matróz már
egy hete lelépett.
Gézengúz hajnaltól
éjfélig felmosott,
sikálta a hajót,
talpa el is kopott.
Közben a kapitány
még elő sem mászott,
filmeket vetített,
egész nap pipázott.
Mikor vad vihar jött,
nyikorgott a kormány,
kis híján összetört
a gyenge tákolmány.
Gézengúz rádöbbent,
idejét rabolja,
sosem lesz bandita,
sohasem rabolna.
Második nap látott
egy kedves szigetet,
kiszökött a partra,
most onnan integet.
Martalóc meg morog,
szidja a kis csigát,
ezentúl egyedül
húzhatja az igát.