• копирайтинг
  • копирайтер
  • SEO копирайтинг, сео копирайтинг
  • рерайтинг
  • контент для сайта
  • наполнение сайта
  • написание статей, статьи на заказ
  • рекламная кампания
  • обслуживание сайтов
  • биржа статей
  • пресс-релизы
  • копирайт, копирайтеры
  • Karàcsonyi ajàndék

    |

    Karácsonyi ajándék

    Mióta visszajött a repülőtérről egy leendő kliensre várt, és úgy találta, hogy nem egy karácsonyhoz méltó az üzlet. A járda szélén várakoztak a taxik, és az ötödik helyen sokáig várhatott. Ha csak egy csoda...
    Idén a karácsony kivételesen enyhe volt. Egy hete, hogy a hőmérő nem szállt tizenkét fok alá. Talán ez a magyarázata, hogy miért nem volt utas, pedig egy kellemetlen, szitáló köd takarta be a szélvédőt.
    Kiskutyája, Saxo, mellette az ülésen összegömbölyödve alszik és álmodik. Mancsai mozognak és félénken ugat. Majd megnyugszik, és nagy szusszanással mély álomba merül.
    Szokásuk ellenére a sofőrök a kocsiban maradnak – biztosan a szitáló köd miatt, – és olvasnak vagy hallgatják a rádiót.
    Válása óta nincs kedve hazamenni este. A karácsony egyedül elveszti varázsát. Inkább a hűséges Saxoval marad a kocsiban.
    Saxo morgása visszatéríti a valóságba. A kutya az ülésen áll, és hátán a szőr az égnek mered.
    – Mi van, dörmög a kutyát nézve. A jobb hátsó ajtó nyílik, és meglepődve nézi az ülésre huppanó, kettégörnyedt férfit.
    Egy elképesztően vékony alakot lát a félhomályban, valószínűleg magasabb nála. Tojás formájú fejét előrehajolva, guvadt szemekkel nézi a kiskutyát. És mindezt betetőzve csak egy nadrágot visel, és egy kigombolt, esőtől nedves inget.
    – Saxo nyugi! – parancsol, és a kiskutya engedelmesen leül, tekintetét a betolakodóra szegezve.
    – Sajnálom uram, de kocsit kell váltania. Csak ötödik helyen vagyok.
    A férfi sipogva lélegzik, kapkodja a levegőt, mintha asztmás lenne. Válasza nehezen érthető rossz kiejtése és kifulladt lihegése miatt.
    – Nem tesz semmit... Maradok... Olyan meleg van maguknál – panaszkodik, és ingujjával letöröli az arcát.
    – Meleg van, itt? – a sofőr szemeit meresztve nézi a kutyáját, mintha az mindent értene.
    – A neve… Mi a neve? – kérdezi a hang a fulladás határán.
    – A nevem? – ismételi elképedve.
    – Igen.
    – Robert. És a magáé?
    Egy érthetetlen zagyvalék a válasz. Valami olyasmit ért, mint Xlns.
    – Rendben van Robert. Az utas tovább bámulja a kutyát, miközben lázasan keresgél nadrágja zsebében.
    – Hova megyünk? – kérdezi a taxis, hidegvérét visszanyerve. Megszokta már a hóbortos klienseket, az erőszakos és piszkosok kivételével.
    – Azonnal... meglátja.
    A hullaszerű alak egy kis dobozkát nyújt, amit Robert ösztönösen átvesz. Egy cigarettás doboznál nem nagyobb. A felkattintott lámpa fényében kíváncsian vizsgálgatja.
    Egy gyerekkori játékra emlékezteti, egy türelemjátékra. Három kis mélyedést lát, egyet jobbra, egyet balra, és a harmadik a középen. Három pirinyó acélgolyó gurul a dobozban. A mélyedések fölött valami olvashatatlan felírás látható.
    – Indulni kell Uram, és a taxiórát bekapcsolva vár.
    – Rendben, menjünk, válaszol az utas elhaló hangja. Robert attól fél, hogy szívszélhűdés tanúja lesz.
    – Kérem szépen... Tegye a golyókat egyenként a rekeszekbe...
    – A lyukakba – ismételi Robert ostobán.
    – Igen, egy golyót minden rekeszbe.
    – És azután indulunk végre?
    – Oh, igen. Indulunk!
    Robertnek fogalma sincs miért ideges és remegnek ujjai, miközben a lyukakba irányítja a golyókat. Saxo hipnotizálva nézi az ájulás szélén álló embert, aki rászegezi guvadt szemeit.
    Több hiábavaló próbálkozás után Robert sikeresen helyre tesz két golyócskát. Majd végtelen türelemmel, lélegzetét visszatartva a harmadik acélgolyó is a helyére gurul.
    Valami meghatározhatatlan érzése van, és olyan zajt hall, mintha nyitnának egy zárt.
    A kocsi, Robert, Saxo a kiskutya és az utas, mind a négyen egy erősen kivilágított teraszon találják magukat. Körülöttük zúzmara borította falak csillognak és a kocsi ablakán is jég virágzik.
    – Köszönöm Robert, megérkeztünk.
    Az utas nem izzad többé, és nem fulladozik mikor nyitja az ajtót és kiszáll, hagyva a hideg levegőt a kocsiba hatolni.
    – Itt megfagyunk – Robert is kiszáll, Saxot a karjai közt tartva.
    Az utas valóban magas. Jó fejjel nagyobb nála, sovány, mint egy csontváz, de láthatóan jól érzi magát a ropogó hidegben.
    – Hol vagyunk?
    – Bocsásson meg Robert. Megérkeztünk hozzám. Isten hozta. Normálisan beszélt, nem, mint egy asztmás beteg.
    – Önnél?
    – Igen. Egy kutatóhajón vagyunk. A Földet ellenőrizzük...
    Olyan hideg van, hogy Robert ajkai elkékülnek és fogai vacognak. Érzi, hogy Saxo is remeg.
    – De maguk fáznak! Elfelejtettem! Kövessenek! Az utas az egyik fal felé siet. Robert mögötte vánszorog, lábai és kezei érzéketlenek a hidegtől.
    A teraszhoz hasonlóan fagyos helységben találják magukat. Egy kézmozdulat és a levegő felmelegszik. Néhány perc múlva földi hőmérsékletben vannak.
    Miközben Robert és Saxo felmelegednek, az utas verejtékezni kezd.
    – Számunkra ez a hőmérséklet épp olyan elviselhetetlen, mint maguknak a miénk – magyarázza házigazdájuk.
    – Miért tolakodik be az életünkbe? Miért jöttünk magával? Robert megtalálja a bátrabb hangját, mert már nem fázik.
    – Megmagyarázom – s miközben beszél, hozzá hasonló magas férfiak, furcsa formájú bútorokat hoznak be.
    – A végemre jártam. De foglaljanak helyet, kérem.
    Robert egy kockához megy, és meglepődik mikor a súlya alatt a kocka lassan süppedő és testét átfogó, melegítő fotellé válik.
    – Túlhaladtam a megengedett időt. Számunkra nem jó az éghajlatuk. Ezt már megértette, gondolom.
    – És egyedül nem tudott visszajönni?
    – Nem. A metabolizmusom annyira elromlott, hogy így képtelen vagyok az átjárót kinyitni.
    – A játék...
    – Igen. A doboz a golyókkal.
    – A Földtől messze vagyunk? – Robert hangja alig észrevehetően megremeg.
    – Nagyon messze, válaszol az idegen. A holdtól messze keringünk. Kénytelenek vagyunk, ha nem akarjuk, hogy az űrfigyelő szolgálatuk észrevegyen minket. Gondolom, megért engem.
    – Nálunk ma karácsony van... – Robert elfelejti, hogy otthon senki nem várja, meggondolás nélkül beszél, az idegen létezése megzavarja.
    – Tudom, ismerem szokásaikat. Gondoltam... Ha kárpótlásként elfogadna egy ajándékot...
    – Kárpótlás? – Robert nem érti, meglepődik és zavarba jön. A lábfején ülő kutyát nézi.
    – Gondolom, hogy a kutyája éltes, nem?
    – Tíz éves már.
    – Észrevettem, mikor beszélgettünk a kocsiban.
    – Beszélgettek? – Robert meglepődik, és láthatóan semmit nem ért.
    – Természetesen. Most, ha megengedi! – Egy mozdulatára a tető kinyílik, és leszáll egy kupolaszerűség. A belsejében kék fényt lát Robert. Külsőleg csillogó acél. Fel akar állni, de vendéglátójuk egy mozdulata megállítja.
    – Ne mozduljon! – bár, már mindketten mozdulatlanok. – Néhány perc türelmet kérek – az idegen figyelmesen nézi a kabalisztikus jeleket a kupola csillogó felszínén.
    – Minden rendben már.
    A süveg lassan felemelkedik és Robert változatlanul semmit sem ért.
    – Kiskutyája beteg volt, nagyon beteg – magyaráz a vendéglátó.
    – Saxo?
    – Igen. Még nem szenvedett, s most már végleg elmúlt a veszély. Meggyógyult és megfiatalodott. Genetikusan megjavítottuk, az ADN sort kicseréltük, és ha semmi baleset nem éri, legalább tíz éve van még. Ez magára is vonatkozik. A különböző szervek jó állapotban vannak. Nem gondolom, hogy megbetegszik a következő harminc évben, és megtartja mai külsejét. Nem öregszik majd a haláláig. Ez a mi karácsonyi ajándékunk.
    – Ajándék?
    – Igen. Mi ismerjük a szokásaikat – magyaráz, guvadt szemei figyelmesen nézik az embert és kiskutyáját.
    – Karácsonyi ajándék mindkettőnknek – ismételi Robert hitetlenül. – Olyan régóta nem kaptam karácsonyi ajándékot.
    – Ez a mi ajándékunk, amit senki nem lophat el, és a halálsápadt ember lehajol, gyengéden simogatja a mozdulatlan kiskutya fejét, aki nem morog többé. Robert látja kis farka mozgásából, hogy elégedett.
    – Elmehetünk?
    – Természetesen. Itt az ideje, hogy visszatérjen a kocsijába.
    A félig nyitott ablakokon beárad a hideg levegő, és az üveget zúzmara borítja. Vendéglátójuk egy másik kis türelemjátékot nyújt.
    – A módszert már ismeri. Maga nagyon ügyes a játékhoz. Néhány perc múlva a kiindulási ponthoz érkezik.
    – Újból tudom majd használni? – kérdezi erőlködve, hogy ne vacogjanak a fogai.
    – Nem. Érkezése után nem működik többé. De megtarthatja találkozásunk látható emlékeként. Kellemes karácsonyt.
    Az ablakok bezárva, perceken keresztül zsibbadt ujjakkal próbálja a helyükre tenni a kis golyókat. Hallja a becsukódó ajtó csattanását és a taxiállomás első helyén találja magát. Nem csak ő, a többi taxi is talált utast.
    A fűtés teljes gőzzel működik, miközben jár a motor.
    Nyílik a hátsó ajtó és egy nevető fiatal pár ül be. Csókolóznak.
    – Zúzmara van az ablakokon, pedig nagyon meleg van a kocsiban – jegyzi meg a fiatal nő.
    Robert nem válaszol.
    – Nézd, kedves, a kiskutya milyen édes! Ugye fiatal még?
    – Igen, ez a kiskutyám Asszonyom – válaszol. – Nem régen született. Hová megyünk, Uram?
    – A mennyországba barátom! – válaszol a férfi. – Hozzám, a mennyországba – és megadja címét.

    X X X

  • копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные статьи
  • слоган
  • нейминг
  • сео копирайтинг, SEO копирайтинг