Katalin
.
.
.
.
.
-a két szemem tüzét,
szeretve megszült izzó testemet,
-Uram nyitott fülét,
mosolyba fojtott síró hangomat,
-Apám igaz szavát,
egekbe szálló tűnő gondomat,
-a létemet magát.
Köszönlek így hát én most Tégedet,
-karodnak íve hív,
ki nékem adtad édes véredet,
-ütemre verje szív,
az illatodtól gyermek-részegen,
-ülök hited egén,
köszöntlek Anyám szívből, félszegen,
-nevednek ünnepén!
- P. S. Marianna alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges