Kendőbe kötve
Kint még hó s hideg van.
Fényt ringat a falakon,
Csillámlón mellette
Tűz roppan, és hallgatom,
De nem nekem beszél.
Mialatt az ablak
Résein befúj a szél,
Fagyból szövi nyűgét
Kendőbe kötve a tél,
De nem nekem beszél.
Az est még vergődik,
Átnézek az alkonyon,
A kikelet mesél,
És réveteg szomjazom,
De már nekem beszél!
Valami itt lüktet,
Hol langyos, esti árnyak
Illatokról hintik
Hűsüket, s tavaszt várnak.
- Pekka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges