Szótlan lesben kondorkeselyű
fölötte billegő szarkaláb,
csőrében tartva fényes, kelendő
kincs a napsugár.
Ahogy én is látlak téged,
bár lesnek rád vad riannák,
jeges gleccserén sikoltva vérzem,
hóvakság lét, fény az oldalán.
A csúcson váll vállhoz érten,
repeszt a szél, az óceán,
itt maradunk, s ha mégsem,
kristályváz vágyunk
már jégszilánk.