Lélekszakadva
Zajba zárva minden.
Percek, órák, napok, évek telnek
Zúgó TV-k, hűtők, laptopok,
Fülhallgatók, autók,
Létüket szétkiáltó emberek között.
Lüktet a zaj,
Mint őrült esik neki a fejnek,
Zúgó fejfájással telnek tegnapok,
Holnapok, a gondolatok fájók,
S riadtan lebegnek a fejek fölött.
Eltűnt a halk beszéd,
És ezzel szépen lassan a múltba vesznek
A megértések, az őszinte pardonok,
S a tisztességes viták, hol a csalók
Megtörnek az igaz szavak előtt.
Látni mindenütt:
Már nem ismerjük erejét a csendnek,
Ostoba ki úgy dönt: „Én hallgatok”,
Itt a néma tettek már nem valók
Példának. Bujkálunk a zajok mögött.
S rohanunk valahová a mostból,
Reményt keresve elmének, testnek,
Mint bolyongó szentek, fáradt apostolok,
Akik nem látják már régóta a valóban valót,
Hiszen minden tükrünk összetörött.
Maradjunk csendben!
Hadd halljuk hangját a pokolnak és a mennynek,
Nincs baj!, csak hadd halljam a csended, mikor én hallgatok,
Dobd le magadról a zajt, mint fullasztó takaród,
S próbáljunk emberek maradni: lélekszakadtan, egymás között.
- P. S. Marianna alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges