Lépted nyomán
Őszülve ősszel
őt őrzöd tán e ninccsel?
Vársz. Virradatra,
színesebb avarra. Csak
hogy rágázolni fájjon.
Harmat gesztenyén.
Nem nyílt ki még, lepottyan:
csepp és gesztenye.
Tüskéire lépsz és indulsz.
Lépted nyomán a felhők
festik fáradtra
az épp kiváró időt.
Száz tűszúrásból,
kőből nézel vissza rám.
Nem vagy - lettél az őszöm.
- Kovács-Cohner Róbert alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges