ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Nos, itt vagyunk Szent Ferenc városának kapuja előtt. Nagy tábla hirdeti, hogy a turisták, látogatók nem hajthatnak be gépkocsival a városba. Nosza, forduljunk vissza, s keressünk egy parkoló helyet. Kanyargó út után, a város alatt, a hegyoldalban aztán nem túl tágas, de megfelelő helyet találtunk. Kiszállás után magunkra szedtünk minden pulóvert, kabátot olyan hideg, csípős szél fújt. Ez kitartott egész nap. A parkoló végénél lépcső vezetett felfelé, és alig száz méter után, ott álltunk a kapu előtt, amelyiken át kocsival nem mehettünk át. Most már gyalogosak vagyunk, úgy hogy nyugodtan beléphetünk. A monumentális templomok lenyűgözően emelkednek a magasba, a jellegzetes zárt kőházak középkori hangulatot árasztanak, s az emberek bámészkodva sétálnak.
A hideg szél elől bemenekültünk egy cukrászdába meg, hogy egy korty kávéval erősítsük magunkat a ránk váró városnézés erőpróbájára gondolva. Valóban csak egy korty kávét kaptunk a csöppnyi csésze alján, de méregerőset. Figyeltem, amint az olaszok belépnek, rendelnek egy kávét, bekapják, és már mennek is tovább. A nálunk megszokott kávézgatás ismeretlen náluk. Nem ülnek le beszélgetni egy kávé mellé, az „igyunk egy kávét és beszéljük meg” elve ismeretlen. A cukrászda mellet ismerős feliratot vettem észre az üzlet felett: „Brancaleone”. Ohó! Hiszen ezt a céget Norciában is láttam, s valóban ott díszlik fennebb a szöveg: „Norcineria”. Egész otthon éreztem magam!
Tovább sétálunk, s mintha a szél is alábbhagyott volna, de lehet, hogy csak megszoktuk. Az utca baloldalán impozáns templom vonja magára a figyelmünket, érdekes támpillérek támasztják a falakat, negyed körívei alatt a járdán sétáló látogatók csodálják a különös csíkos mintázatú falakat. Ez a Szent Klára Bazilika (Basilica di Santa Chiara). Előtte tágas tér várja a látogatókat, s furcsán nyírt magas fák állnak körülötte. Ezek a felnyírt törzsű fák mindig csodálatba ejtenek. A hatalmas fák lombja csak fenn van sok méter magasan, s így nem zavarják sem a kilátást, és nem is árnyékolják el az alattuk levő park növényeit. Szent Kláráról annyit jegyeznék meg, hogy élete végéig szellemi társa volt Szent Ferencnek, ő alapította meg a klarissza apácarendet (a ferencesek női rendje), melynek alaptörvénye a teljes szegénység, „nemcsak egyenként, hanem közösségben sem birtokolhatnak semmit” – írja a Regula, ezért is nevezték őket Szegény Úrnőknek (Povere Dame).
A tér mellől autóbuszok indulnak, különféle útvonalakon a városba. Kis, 15 személyes autóbuszok közlekednek. Jegyet vettünk az automatából, és a néhány perc múlva érkező járműre felszálltunk, miután a gépkocsivezető elmagyarázta az útvonalat (corsa semplice). A keskeny utcákon nyaktörőnek tűnő tempóban száguldoztunk keresztül a városon, a sokszor tűhegyes kanyarokon, kerülgetve a parkoló autókat, a gyalogosokat, az üzletek elé kirakott reklámtáblákat, az árutól roskadozó polcokat. (Mindent a turistákért, a vásárlókért!) Bár nem volt velünk túravezető (cicerone), mindent megbámultunk útközben egy városi vonal áráért. Szinte egy óráig tartott a 7 kilométeres körút. Miután így nagyjából – autóbuszból – megnéztük a várost, nekiindultunk gyalog is felfedezni. Caplattunk kifulladásig a meredek utcákon. Most minket kerülgettek az autók, buszok, kis teherkocsik. Imádni valóak a vevőcsalogató kis boltok nyitott kirakataiba kirakott tarka csecsebecsék. Kínálnak mindenféle emléktárgyat az agyag szerzetestől a kézzel faragott Pinocchióig.
A Szent Ferenc-bazilikáról nem írok beszámolót, megtették ezt nálam illetékesebbek, csupán ennyit: 1997-ben súlyosan károsodott az országot sújtó földrengés miatt. Két évig tartott a sikeres helyreállítás.
„Minden nagyon szép”, csak azt nem értem, hogy a szegénység szószólójának miért építettek ilyen grandioso templomot.
A Szent Ferenc születését ábrázoló primitív színes relief ellenben egy ház falán nagyon tetszett. Továbbá a kutak! Az egész országban különös jelentőségük vannak a kutaknak, forrásoknak – már az ókor óta. A görögöknél a naiadok egyike: Pegaeae (Πηγαῖαι) nimfa a tiszta vizű források lakója volt. Vannak a kutak között díszesebbek, egyszerűbbek, de mindegyiknek van neve, például „Fonte Oliviera”, vagy „Fonte Marcella”. Hát nem bájos?
Tíznél több kút/forrás található a városban – van a Santa Chiara terén, van a központban (Fonte di Piazza del Comune), egy kripta (San Nicolo) bejáratánál is található, és mindenütt, ahol csak felfakad a víz a föld alól.
Ide még visszajövünk, majd ha nem fúj úgy a szél!