Világi méltóság, hitszegés vagy jóság - mit sokan elvesztenek,
Hol kínjuk hamvukká, aranyfüst korommá szárad, s odaveszennek.
És kik - őrség védik, vagy már nem is kérdik, csupán porrá enyésznek.
Kimért a valóság, tisztesség az ország, lelkében nagy kövekkel,
Elmerült hívsága, mára száradt ága - semlyéken tört törekkel,
Pelyvából kihúzott, apróra zúzatott fiatallal, öreggel.
Hírnév vagy dicsőség, csak elvont csúf szépség - kik ölnek mind elvesznek,
És vergődik is tán, rejtekén a pisláng, hamuvá sem lehetnek,
Tétova árnyakkal, takarják szavakkal, s idővel porrá lesznek.
__________________________
A világi méltóság aranyfüst és játékpénz; de az emberi méltóság valóság, színarany. Miért játszol hamis pénzért, mikor Isten megtömte zsebed színarannyal?
Márai Sándor