Ma megöleltem anyámat
„Adjatok és adnak majd nektek is: (… ) amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek is.” (Lk 6,38)
Ma megöleltem anyámat…
Arcára a rég lepergett mosoly
néhány percre visszaült.
Fényképekkel bástyázza körbe magát,
virágait gondozza helyettünk.
Bezárt világában – lepkeszárnyon –
letűnt időkről álmodik.
Az örök élet kapuján kopogtat
rózsafüzérrel ujjain.
A maga módján szeretett...
Két férjet már eltemetett…
A kilencvenedik évébe lépett.
Már alig hall, ám az ajtót lesi,
tán rányit még valaki.
Haja ezüstje alatt
csak szépsége a régi.
Felhőkbe gyűlt könnycseppjei
öntözik dísztelen életét.
Értelme megfakult, bajaira
a gondok felelnek.
Csak a szeretet marad,
minden más töredékes.
- Talán, lesz még időm a jóvátételre.
(a türelemért imádkozom)
Az Úrvacsorát várva, ma
még egyszer megöleltem anyámat.
2012.
- D. Bencze Erzsébet alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges