egymás mellé hullt szavak
röhögnek kajánul vissza rám
egyenes mentén tántorgó mondatok
próbálják kordában tartani
menekülő gondolataim kilengéseit
rideg percek futnak előlem
vívódó elmém torzszülöttjeivel
a semmibe hurcolják kékre fagyott
álmaimat és vajúdó tetszhalott
gondolatokkal végül
magamra hagynak