Megfosztott...
|
2015.04.18., szo, - 11:33 — P. S. Marianna
Sírva lettünk
és könnyek mostak ránk láncokat.
Néha féltünk
úgy hordtunk felsejlő árnyakat.
Harcok árán
őriztük lelkünknek romjait.
Sokszor árván
bámultuk létünknek napjait…
Kósza szélként
száguldunk nem járunk járt utat!
Büszke ÉN-ként
vállaljuk lelkünk míg él: kutat!
Értve száz kínt,
lettünk így eltévedt emberek,
itt vagyunk mind:
mennyüktől megfosztott istenek!