Mikor félelmem... (John Keats: versének műfordítása)
Mikor félelmem, hogy abbahagyom,
Mielőtt gyűjti termését agyam,
És a magasra rakott könyv halom
Benne gazdagon kiérlelt magvam;
Megpillantom, hogy csillogó arcán
Felhő szimbólumok udvarolnak,
S én, sohasem élhetem meg talán…
Árnyék, mit e kezek varázsoltak.
Érzem az időt - hogy tud peregni -
Tudom, már nem fog rám tekinteni,
Zamata sincs a szónak, úgy tartom
Viszonzatlan szerelem; -- s a parton
Áll széles e világban, s kémlelem,
Hogy merül el a hírnév, szerelem.
*
*
JOHN KEATS: WHEN I HAVE FEARS THAT I MAY CEASE TO BE
When I have fears that I may cease to be
Before my pen has glean'd my teeming brain,
Before high piled books, in charactry,
Hold like rich garners the full-ripen'd grain;
When I behold, upon the night's starr'd face,
Huge cloudy symbols of a high romance,
And think that I may never live to trace
Their shadows, with the magic hand of chance;
And when I feel, fair creature of an hour,
That I shall never look upon thee more,
Never have relish in the faery power
Of unreflecting love; -- then on the shore
Of the wide world I stand alone, and think
Till Love and Fame to nothingness do sink.
(1817.)
- Pekka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges