Mikor kinövöd magad,
Mikor zsigereid cserbenhagynak,
Idegszálaid összegubancolódva
Testen kívüli tartományba esnek,
Olyasmi érzés kerít hatalmába,
Mintha egy lehangolt zongora lennél,
Amin a legnagyobb művész
Sem tudja eljátszani
Normálisan a legegyszerűbb
Bartók Mikrokozmoszt.
Jobb, ha nem is próbálkozol...
Valahogy
Ő is így volt,
Amikor hitvese
Némi nyomatékkal hangjában
Közölte vele:
Túl öreg vagy...
Ily módon szembesülni a valósággal
Meglehetősen durva.
Csak állt ott
Tágra nyílt szemmel,
Megkövülten,
Harmincöt évesen…
Szánalmas látványt nyújtott.
Nem várt bocsánatot,
Nem is nézett tükörbe,
Ám a lehető leggyorsabban
Elmenekült otthonról
A fülében visszhangzó
Disszonáns dallamfoszlányokkal,
Tövisekkel tele szívvel,
És az utcán
Hangtalanul sírni kezdett…
Azóta nem számolja az éveket,
Maguktól is mennek…
Betéve tudja a Makrokozmoszt.
Tegnap múlt hetven...
2019. november 12.
Saját fotó: Mikrokozmosz