itt járok, szétporladó hajnalok kísérnek,
álmok közt áldozva mindent a testnek, vérnek:
minden reggel ébren kívánva csaló álmot,
viselve, cipelve a rám szabott átkot
haldokló, száz csókja mar szenvedő Életnek,
felsejlő, szép, kis csodák szerteszét szélednek,
halkan járok, árnyékként fénytelen éjekben,
feledve... fehérre fakult fényképekben