Mindig más vagy
Ezer arcod van, és egy szíved.
Szemed elküld, szíved marasztal,
úgy változol, ahogy a színek
télben, nyárban, őszben, tavaszban.
Mindig más vagy, mint fonott kalács,
forró-testbarnán, hófehéren.
Éltető tűz, hamvadó parázs.
Éhségem egy falat kenyéren.
Megismernélek, ha hagynád magad,
-lekerülne arcodról a máz-
s szemedben fény mögött az árnyakat
is láttatná a szív, milyen vagy,
kétségeidben, míg engem vársz
újra, hogy végleg velem maradj.
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges