Mint visszatérő vizek
A tengerbe vissza-visszatérő vizek
"belehalnak" a tengerbe.
Valójában azonban nem szűnnek meg
- csupán hazatalálnak.
(Pilinszky János)
*
Határtalan izgalom volt
minden születő gondolat
ami akkoriban megfogant
mikor nem létezett még Idő
állt a nap a perc a pillanat
csak észrevétlen’ áradó remény élt
a végeérhetetlen életért
gyermekként nem volt számomra félelem
oltalmazó szeretet óvott
körbefont meleg ölelő védelem
felhőtlen volt a létezés
csak öröm virított nem csenevész
bánatvirágok fakadtak szerteszét
míg végül kiszakadt belülről egy
boldogság-darab a helyén mély
sűrű fájdalom maradt
s mint kagyló igaza a tenger mélyére
könnyek kövültek a hiány helyére
fájdalomkövek ültek köréje
mint visszatérő vizek halnak
a végtelen tengerbe
hazakísérnek
az örök Békességbe
*
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges