ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Győri Könyvszalon rendezvényei 2017., és Gősi Vali: Misztériumok című verseskötetének bemutatója

A 2017. november 17-19-e között (9022 Győr, Győri Nemzeti Színház, Czuczor G. utca 7.) megrendezendő Győri Könyvszalon az elmúlt 15 év alatt a város emblematikus rendezvényévé , a könyv, az olvasás valódi ünnepévé vált: az eseménynek otthont adó Győri Nemzeti Színház három napra újra és újra az irodalom, a könyvek, a zene, az információ csomópontjává válik: számos könyvkiadó, és több helyszínen, száznál is több különféle kulturális program várja a közönséget. A XVII. Győri Könyvszalon szervezője a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér.
A rendezvény keretein belül – 2017. november 18-án, szombaton, 14.00 órakor, a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermében – kerül sor harmadik verseskötetem bemutatójára. A válogatás címe: Misztériumok.
Mindenkit szeretettel várok, úgy a saját, mint a többi programra, amelyek műsorfüzete a kötettel együtt már nyomdában van.

Egyúttal köszönöm a főszerkesztő, a szerkesztők és alkotótársaim készséges támogatását, segítő figyelmét ehelyütt is. Nélkületek a kötet nem készülhetett volna el.

Ajánló a kötethez:

"Csak az a mély és szent igazság,
Amit magába rejt a lélek,"
(Ady Endre: Misztérium)

A misztérium személyes megtapasztalása mindazoknak az igazságoknak és kozmikus törvényeknek, amelyeket minden vallás tanít; az anyagi világunknál sokkal finomabb dimenziók átélése. Létezésünk színtere mégis az a hely, ahol a csodák - a misztériumok - a valóságban megtörténhetnek. A természet körforgása is a születés és elmúlás örök csodája, ahol valamiféle isteni rend mutatkozik meg általa. A természet részeként, annak kozmikus rendjébe ágyazódva a halál sem annyira félelmetes, feldolgozhatatlan létélmény, hanem az örök körforgás része, az élet másik oldala. S hogy mi a boldogság, mit jelent a szépség, amelyeken át a misztériumok megélhetők? Nincs pontos, mindenki számára ugyanolyan definíció. A boldogság talán a nemes és tiszta dolgokon való öröm, az ideális létezés mintaképe, tiszta ősformája, amelyről fogalmat inkább csak a megvalósult, tényleges élet ellentéteként alkothatunk. Mondják, a valódi szépség belülről, a lélek szépségéből fakad. Átragyog az emberi testen és sugárzó fényként vonzza a tekintetet. Harmóniában lévő gondolatainkból jön létre az a belső fény, ami aztán kívül is ragyogóvá válik. (Müller Péter Benső mosolyként jegyzi azonos című művében.)
Az élet – ezer apró örömével – megjelenik előttünk, de mire megtanuljuk igazán értékelni, addigra lassan véget ér; a természetes elmúlás lassú fáradással figyelmeztet az élet végességére. Ám, ha kirajzolódik közben a létezés csodája, egyúttal a teremtés dicséretévé lesz, azokkal az emberi értékekkel egyetemben, amelyek a feltétlen szeretet, szerelem jegyében az egymáshoz vezető utat is jelölik. Hogy a létezés misztériuma mekkora erővel bír, bizonyítja az is, hogy felnőttet, gyermeket egyaránt a hatalmába kerít a mindennapi élet képeiből kirakott kaleidoszkóp, a lét színes gazdagsága. Különös intimitáson, gyermeki rácsodálkozásokon át tárul fel igazán, mi mindent rejt az, amit életnek nevezünk: egy gyermek mosolyát, esteledő tájat, az ősz aranyló színeit, a születő napot, vagy napnyugta idején a vöröslő-vérző égboltot, az érlelődő gyümölcsöt, az őszi égen húzó vándormadarakat, a napszakok és évszakok, alvás és ébredés tökéletes ritmusú váltakozását, a fájdalmat és gyönyörűséget, a születés és elmúlás sejtelmes körforgását, az újjászületés reményében.
A misztériumok célja talán a felébresztés, ráébresztés, a látható világtól való elszakadás, amely mégsem öncél, inkább a lélek ősállapotába való visszatérése. Hasonlókról gondolkodtam e kötetben közreadott versekben, megvillantva a misztériumok földi valóságát, átélhető, természetes voltát az élet szépségein át, reményeim szerint megőrizve a misztérium és az érzékelhető valóság szimbiózisát úgy, hogy felvillanjon a létezés értelme.
Szeretettel hívom a Kedves Olvasót e lírai lélekutazásra!

"Nagy éjeken szeretnék szólni:
Nem, nem birok tovább bilincset,
Nem, nem birok tovább titkolni
Ennyi világot, ennyi kincset."
(Ady Endre: Misztérium)

Gősi Vali