moment critique /a kulcs /
A kocsiajtót erőteljes mozdulattal csapta be, ahogy kiszállt.
Sietett. Vissza se nézett, úgy robogott be a bankba.
Tíz perc alatt végzett. Kijött és odalépett az autóhoz, miközben a kulcs után kezdett kotorászni a zsebében.
Sehol.
- Hova tehettem? – morfondírozott.
Benézett a kocsi ablakán. A kulcs ott feküdt az első ülésen. A központi zár kettő perc elteltével automatikusan zárt. Ez történt, ahogy az ajtót becsapta és elsietett.
Ha akkor visszanéz és meglátja a kulcsot, nyugodtan kivehette volna, de most?
Az ablak fél centire leengedve, de azon benyúlni nem lehetett. Tehetetlenül álldogált az autó mellett percekig. Majd hirtelen eszébe jutott, hogy egy dróttal be lehetne nyúlni.
De hol a drót? A boltban ott szemben. Hamarosan meg is vett egy körülbelül méteres darabot. Benyúlt vele, miután kis horgot hajlított a végére.
Alig vezette be a résen a huzalt, megszólalt a riasztó. Megtorpant, aztán rájött, hogy ez várható volt. Sokáig ügyetlenkedett, amíg a horogra ráakadt a kulcskarika. Most meg az volt a baj, hogy a résen nem fért ki.
A fogai közzé fogva a drótot próbálta a rátapasztott két tenyerével lejjebb húzni az üveget.
Közben végig vijjogott a riasztó.
Emberek jöttek mentek az utcán. A legtöbb oda se nézett. A mögötte álló kocsiban is ott ült a vezetője és a szélvédőn át érdeklődve figyelte emberünk ügyködését.
Végre engedett az ablak, kint volt a kulcs. Gyorsan kikapcsolta a riasztót, és megkönnyebbülve kinyitotta az ajtót.
A másik autóban ülő ekkor megkérdezte:
- Legalább a magáé?
- Bige Szabolcs Csaba alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges