Nappalok, éjszakák
( Anyámnak )
Mindig hazavárt, ha beesteledett.
A hiány nappal elviselhetőbb.
Nem számolgatta soha a sebeket,
amit kapott s fájdalma egyre nőtt.
Míg vele voltam, – gyerek – nem hiányzott.
Lógtam rajta, mint ágon a levél.
Belé ivódtam, s ő tőlem virágzott,
én meg a törzsén, hajszálgyökerén.
Most már én várom úgy, mintha el se ment
volna, s alkut kötök a sötétséggel.
Ejtsen rajtam éltető sebeket.
Nappalaimmal fizetnék érte.
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges