(anyám emlékére)
Hófehér hajad
– könnyű felhő – lebben
mosolyod a mennybolt
visszatükrözi
folyómeder mentén
– altatódal – ringatsz
fűszálként hajolsz bőrömhöz a réten
napraforgó kelyhén aranyporból érlelt
édes nektárként bújsz lelkem kaptárában
– langy eső gyöngycseppje –
arcomat simítod
– búcsúzó madárka –
emlékeim hordod
csak a hangod…
a szád…
csak a házad néma
nem felelsz ha kérdem
mért nem ölelsz
néha?
Fotó: Gősi Vali, Napraforgó kelyhén
http://www.panoramio.com/photo/110765988