mikor az alkotó
képzelet fényes
szitáján szavak
ringanak
a feleslegesek
semmibe hullanak
a pék szitája
másért rezeg,
nála a kenyérbe
nem illőt
tartja vissza
a szitaszövet
kovászra lelve
itt is -ott is
helyreáll a rend
megbékélnek a szavak
- foszlós lesz a kenyér
nem lehet rá panasz