hiány jelenlét
titkok rejtelmek
alázat áldozat
hamis hitek
istenkeresés
mindennapok misztériuma
templomromok alá szorult ima
lassan az enyészeté
belső tükrök kopott foncsorán
a lélekbe alig van betekintés
glóriával érkező messzi hír
engem még megtalál
s én szent igyekezettel
marokba szedem
Isten üzenetét
bár a kétség magvait elültette
az időtlenség vérrel szántott mezején
semmiből a semmibe tartó gonosz
nem leszek fogoly
így nincs miértje
a megváltott létnek
ha nem marad semmi sem
csak a rám tetovált normák erények
nem azért őrizgettem
az ég ajándékait batyumba kötve
összehajtogatott múlttal hátamon
hogy megkövüljön az emlék
feledésbe merüljenek
az áhítattal teli esték
rémisztő ez a jelen
a kontinensek között
feszülő félelem
napi rutinná vált az elrettentés
a bombák füstje felhőkig ér
hiába súgnak össze ördögi körök
a globális játszmák színpadának
kulisszái mögött
nem hagyom elveszni kincseimet
statisztája sem akarok lenni senkinek
ha kihuny a fény
hol maradnak
elhantolt reményeink
mivé lesznek a hajnalok
rózsaszín pír nélkül
és nem ébrednek
harangszóra az angyalok
kinek gyónnak meg
a harmatos tulipánok
kik lesznek őrzői
a langymeleg májusi éjszakák
bűnbánó sóhajainak
egyedül Isten érti ezt
s ha már Ő is elfelejt
ki emel fel a sárból újra
mit kezdjek majd
az ünnepek kellékeivel
egy lepusztult világban
maradék vigaszom
a végtelen Szeretet
amit belőle
a pillanatok oltárán
szüntelen szenvedéllyel
szívembe rejtettem
*
Kép: internet